Irodalomra - ezt a tömör választ kaptuk Orbán János Dénestől arra a kérdésre, hogy mire szánják az 1,4 milliárd forintot, amelyet a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) kapott az Előretolt Helyőrség Íróakadémiára.
Mit értünk irodalmon? Irodalmi, tudományos intézmények és a szakmai közeg vitái mentén alakul ki azon esztétikai elvek és művek összessége, amit szépirodalmi kánonnak nevezhetünk. (És vannak időszakok, amikor a pártpolitika is beleszól, főleg diktatúrákban.) A helyzetet bonyolítja, ha figyelembe vesszük az irodalmi közeg társadalmi, gazdasági és kulturális környezetét, és azt, hogy a szépirodalom mára szubkultúrává vált, versengő kánonokkal. Mindehhez hozzácsaphatunk még olyan kérdéseket is, hogy ábrázol vagy teremt az irodalom, és mire jó. Nemzeti identitást épít, segít eldönteni, hogy mit tegyünk, azaz valóságformáló szerepe van, vagy csak szórakoztat?
Amikor az állami íróakadémia elit Nagykörúton belüli és túli, olvasóbarát irodalomról beszél, akkor azon kíván alakítani, hogy mit tartunk jó irodalomnak. Beleszólni lehet és kell is, csak egyenlőtlen helyzetet jelent, ha valaki milliárdos állami támogatással áll rajthoz, miközben a többi szereplő egyre nehezebben működik.
Az Íróakadémia leegyszerűsített felosztásában nemcsak a frusztrációkkal terhelt vidék-város ellentét bújuk meg, hanem az a feltételezés is, hogy az irodalom akkor jó, ha érthető és akkor érthető, ha az olvasó érti. Pedig annak, hogy mi érthető, több tényezője van, pl. az, hogy az iskolai tananyag mennyire ad segítséget kortárs művek értelmezéséhez. És ha innen nézzük, akkor egy Petőfi-epigon a leginkább érthető. Miközben az sem elhanyagolható, hogy a művészet nem egyenlő a befogadói igények kiszolgálásával.
De nemcsak az irodalom érthetőségének, jóságának van több tényezője, hanem a kortárs irodalmi tér sem kétosztatú. A Nagykörúton túl volt eddig is élet: mondjuk a debreceni Alföld, a miskolci Műút, a tatabányai Új Forrás, a szegedi Tiszatáj. Őket nem érte el a másoknak milliárdot hozó gazdasági fellendülés.
