A hazai gyíkfajok többsége melegkedvelő, az év hüllőjének választott elevenszülő gyík azonban inkább a hűvös, nedves élőhelyeket szereti. A számára kevésbé viszonyokhoz szokatlan szaporodásával; tojások rakása helyett eleven utódok világra hozásával alkalmazkodott.
A Kárpát-medence jégkorból megmaradt, ritka maradványfaja, amelyet egykor hegyi gyíknak is neveztek, Magyarországon kimondottan ritka és fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint. Magyarországon elsősorban jégkori maradványlápokban fordul elő. Összefüggő elterjedése van a Beregben, a Nyírségben, a Hanságban. Foltszerűen fordul elő a Duna-Tisza-közén. Észak- és Északnyugat-Európa nagy részén azonban a leggyakoribb gyíkfajnak számít. Skandináviában messze átlépi az északi sarkkört, ezzel a Föld legészakabbra hatoló hüllője.
Az elevenszülő gyík a napsütéses időben bújik elő. A többi hazai gyíkhoz hasonlóan minden apró ízeltlábút és egyéb gerinctelen állatot elfogyaszt. Március–áprilistól a hímek rámenősen udvarolnak, párzás előtt és közben állkapcsaikkal tartják fogva a nőstényt, aki emiatt akár a farkát is ledobhatja, amely aztán, ha nem is tökéletesen, de visszanő. Az év hüllőjének választott állat pontosan képes szabályozni a testhőmérsékletét, ennek is köszönheti a fennmaradását. Még a leghűvösebb élőhelyein is talál olyan foltokat, ahol napfürdőzve 25–30 °C-ra melegíti magát. A terhes nőstények különösen sok időt fordítanak hőszabályozásra. Az 5–15 szénfekete utóduk nyár végén, ősz elején születik meg - olvasható az MME honlapján.
Az elevenszülő gyík a Kárpát-medencében a legutolsó jégkorszak vége óta visszahúzódóban van. Megmaradó élőhelyeit a vizek lecsapolása tizedelte meg, ma a nem megfelelő vízgazdálkodás zsugorítja ezeket. Az elevenszülő gyík egyike azon fajoknak, amelyek - legalábbis Közép- és Dél-Európában - a globális felmelegedés áldozatai lehetnek. Fennmaradása Magyarországon csak fokozott odafigyeléssel biztosítható, és az élőhelyeket rehabilitáló, aktív természetvédelmi beavatkozásoktól remélhető.
