A szakember a Népszavának adott interjúban elmondta, nem lehet aszerint rangsorolni a sportágakat, hogy melyik jelent nagyobb terhelést. Az extrém próbák között sem lehet ebből a szempontból különbséget tenni, megfelelő mentális felkészülés és táplálkozás nélkül azonban senki sem érhet fel a csúcsra.
- Mi történik azzal, aki bejön Önökhöz a teljesítménydiagnosztikai központba?
- Senkinek sem kell megijedni tőlünk, mindenki élve távozik. Felmérjük a hozzánk forduló fizikai állapotát, megnézzük mennyire terhelhető, és az adatok ismeretében tanácsokat adunk, hogy miben kellene szerintünk változtatnia. Fontos tudni, hogy mi elsősorban nem orvosi, hanem edzői szemmel vizsgáljuk az eredményeket. Ahhoz nyújtunk segítséget, hogy a sportoló a megfelelő változtatásokkal jobb teljesítményre legyen képes.
- Kik jönnek Önökhöz?
- Nagyon széles a paletta, szinte minden területről megfordulnak nálunk. Nem csak profik, hanem rekreációs célból sportolók, és amatőr versenyzők is jönnek hozzánk.
- Van különbség a sportágak között a fizikai terhelés szempontjából?
- A nehézséget illetően nincs, vannak aciklikus sportágak, ezek például a labdajátékok, amelyeknél nem ismétlődnek rendszeresen ugyanazok a mozdulatok. A ciklikus sportágaknál, mint a kerékpár, úszás, kajak-kenu, ugyanazt a mozdulatot kell sokszor egymásután elvégezni. A nehézség alapján azonban nem lehet rangsorolni, mindegyik teljes, egész embert kíván.
- A sportolók vizsgálata során a teszteredményekből, a fizikai állapotból látható, ha valaki doppingolt?
- Egy vizsgálat során ezt nem lehet megállapítani, ha rendszeresen jár hozzánk valaki, akkor nála ez elvileg talán észrevehető lenne a hirtelen kiugró változásokból, de ezt nem szoktuk vizsgálni, nem ez a feladatunk.
- Ön a Német Kerékpáros Szövetség A-licences edzője, mi a véleménye arról, hogy a nagy kerékpáros körversenyeket – Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta – csak azok tudják teljesíteni, akik doppingolnak?
- Azt szoktam mondani, hogy az doppingol, akinek az A és B próbája is pozitív, minden más csak felesleges gyanúsítás. Az a véleményem, hogy táplálékkiegészítők és teljesítményfokozó eljárások nélkül ekkora terhelést nem lehet bírni hosszú távon. Viszont rengeteg legális teljesítményfokozó módszer létezik, ide tartozhat például maga az edzésterjedelem és intenzitás tervszerű növelése, a különféle regenerációs eljárások, a magaslati edzés, de sokat hozzá tud tenni a teljesítményhez a megfelelő, sportpszichológus által irányított mentális felkészülés és egy jó sportdietetikus is. Egy doppingszer ha mondjuk 10 százalékkal javít a sportoló teljesítményén, önmagában nem sokat ér, csak az tud a használatával nyerni, aki nélküle is a világ élvonalába tartozik. Ehhez pedig két dologra van szükség: kiváló adottságokra és tehetségre, valamint sok év tervszerűen felépített edzésmunkára. Ha az egészségre gyakorolt hatást vizsgáljuk, akkor az élsporttal járó folyamatos, nagymértékű terhelés ártalmasabb, mint az orvosilag kontrollált dopping.
- Mi a helyzet az extrém sportolókkal? Ők használnak tiltott szert?
- Náluk a legtöbb esetben nincs ellenőrzés, ezért nem rendelkezünk információval. Biztos vannak, akik doppingolnak, és olyanok is, akik nem.
- Mit nehezebb teljesíteni? Felmászni oxigénpalack nélkül a Himalája tetejére, átkelni a sivatagon vagy 30 nap egymásután teljesíteni az IronMant (7.5 km úszás - 180 km kerékpározás – 42 km futás), esetleg részt venni egy több száz kilométeres futóversenyen?
- Itt sincs különbség, mindegyik kivételes sportteljesítmény. Minden ilyen jellegű kihívás előtt három részre kell bontani a felkészülést: van a fizikai, a mentális és a logisztikai. Általában az utolsó a legnehezebb, ez igényli a legtöbb körültekintést, és ebben van a legtöbb bizonytalansági faktor. Idetartozik a megfelelő öltözék kiválasztása, az utazás megszervezése, pontos időterv készítése, mikor, hol kell tartanom, hogy sikeres legyek, fel kell készülni a váratlan és várható nehézségekre. Az extrém kihívások közben biztos, hogy lesznek nagy holtpontok, ezek túlélésére kell rendelkezni valami stratégiával. De reagálni kell tudni a váratlan időjárási helyzetekre is, és ilyenkor nem jó, ha rögtönzésre kényszerül az ember. A csúcsmászásnál például tudni kell, hol és mikor van lavinaveszély, ilyenkor értelemszerűen nincs értelme elindulni. Szélsőséges esetben az ember életébe kerülhet, ha valaki az előkészületek során a harmadik pontra nem fordít kellő figyelmet. Természetesen a három pont szorosan összefügg egymással.
- Mennyi idő alatt lehet felkészülni egy-egy ilyen próba teljesítésére?
- Ez is egyénenként változik. Más alapokkal rendelkezik az, aki élsportolóként dönt egy extrém kihívás mellett és az, akinek egyszer csak eszébe jut, hogy belevágna valamibe. Az is kérdés, hogy mi a célja a próbálkozónak. Többször kérdezték tőlem, hogy fél év alatt fel lehet-e készülni a maratoni táv teljesítésére? Azt szoktam mondani, hogy a nulláról indulva is teljesíthető fél év készülés után a táv, de lehet, hogy ez csak több megállással, sétával sikerül és ilyenkor kérdéses az, milyen emlék marad az emberben, lesz-e kedve megint megpróbálni, illetve nem szenved-e valami olyan sérülést, amely a későbbi sporttevékenységben örökre megakadályozhatja. Ha valaki élvezni akarja a futást, és megállás nélkül szeretne végigmenni, akkor hosszabb és komplexebb felkészülésre van szüksége, ahol nem elég csak a megfelelő állóképesség megszerzése. Az extrémebb próbákra akkor is legalább két-három évet érdemes készülni az első alkalom előtt, ha valakinek van sportolói múltja.
- Mennyi idő alatt regenerálódik a szervezet egy-egy extrém próba után?
- Szintén egyénenként változó, attól is függ, mennyire volt valaki sikeres. Ha minden jól ment, akkor a szervezet hamarabb kipiheni magát a pozitív attitűdnek köszönhetően, ez pedig a mentális mellett a fizikai regenerációra is jótékonyan hat. Viszont, ha valaki végig kínlódva, rossz érzésekkel teljesít egy extrém kihívást, esetleg kudarcot szenved, akkor utána sokkal lassabban tudja összeszedni magát.
- Saját magát is szokta mérni a különböző gépeken?
- Még 1989-ben, az expedíciós hegymászó válogatott keret tagjaként vettem részt először teljesítményélettani vizsgálaton, később kerékpárosként még jó néhányon. De magamat soha nem mértem, annyira nem vagyok mazochista…
