Egykor az egyik legjelentősebb munkaadói érdekképviseleti szövetség honlapján szerepelt: "ki ne ismerné saját praxisából a bosszúságot, amikor a rábízott feladatot azért képtelen százszázalékosan végrehajtani, mert valamilyen fontos információt (...) szándékosan visszatartanak tőle." Bár az információbojkott súlyos esetei között aligha lehet rangsort felállítani, az talán megbocsájtható, ha az újságírónak maga felé hajlik a keze. Noha aligha tekinti magát szentnek. A számára szükséges információk ugyanis korántsem saját kíváncsiságát elégítik ki, hanem a közt szolgálnák.
Ahogy közeledik április 8., a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy az információk visszatartása pánikszerűen terjed. Bosszantó módon, miként arra az idézett munkaadói szervezet felhívta a figyelmet. Az a szövetség, amelynek elnöke közölte, hogy a választásokig nem ad interjút. De hasonló indokkal utasította vissza megkeresésünket két másik, hasonló szerveződés elnöke is, hogy az egyik, a pályázatírásban igencsak jártas iroda első emberéről ne is beszéljünk. Egyiküket sem szokták az illiberális gazdaságpolitikát folytató kormányzat engedelmes kiszolgálói között nyilvántartani. Szakmailag megalapozott kritikáik mindig hozzájárultak a reális helyzetkép kialakításához. Most azonban, mintha egy fideszes parancsszónak engedelmeskednének: hallgattassék el a másik fél!
Ezek után már nem is csodálkoztunk azon, hogy a gazdasági tárca nem küld nekünk meghívókat a sajtótájékoztatóira, ahol kérdéseinket decemberben még feltehettük, és a válaszok minőségére sem lehetett panaszunk, azokat az állami hírügynökség is átvette. Azt beszélik, hogy a helyzet konszolidációjában, az e-mailjeinkre adott válaszokban ne is reménykedjünk: felkerültünk a miniszterelnökségi kabinet tiltólistájára. Működik az információbojkott.
