Lajkó Félix két évtizede a hazai népzenei-világzenei színtér egyik legsikeresebb előadója. Megtölti a Müpát és a Zeneakadémiát, végigkoncertezi a jelentősebb fesztiválokat, gyakran és szívesen hívják külföldre – számos nemzetközi szakmai elismerés birtokosa. A kárpát-medencei magyar és délszláv motivikában gyökerező, stiláris és műfaji határokat nem ismerő, nagyszerű improvizációs készségére épülő előadásai mindenütt garantálják a sikert. Mivel még mindig csak negyvenes évei elején jár, felmerül a kérdés, hogy mi lehet számára a művészi fejlődés, továbblépés útja. Félix ezt egyrészt az egyre csiszoltabb, kifinomultabb – bár a rögtönzés erejét és hatását megtartó – szólóestekben, másrészt a koprodukciókban, külföldi szólistákkal és zenekarokkal való termékeny együttműködésben látja. Előbbit ismét a Zeneakadémián igyekszik bizonyítani, utóbbira pedig jó példa a lengyel Volosi, valamint Alexander Balanescu meghívása a Müpába.
„Fesztiválrendezők, producerek kezdeményezésére az elmúlt időszakban francia, máltai és svéd muzsikusokkal is együtt játszottam, de a Volosi esetében éreztem először úgy, hogy igazán remekül illünk egymáshoz” – mondja Lajkó Félix. Az időnként kamarazenekarral kiegészülő vonós kvintett klasszikus iskolázottságú, de a lengyel népzenéből is sokat merítő muzsikusokból áll. Produkcióikra ugyanaz a szilaj lendület, fékezhetetlen erő jellemző, ami Félixet is sikeressé tette. A Volosi 2010-es alakulása óta sorra nyeri a díjakat, már a BBC és több német közszolgálati csatorna is közvetítette koncertjeiket, s 2017-ben ők nyitották meg a műfaj legrangosabb eseményét, a Womexet.
Első közös fellépésük nem egészen három hónapja, a Budapest Ritmo világzenei fesztiválon volt. Lajkó Félixet megragadta a Volosi „tipikusan kelet-európai életérzése”, illetve az, hogy brácsásuk olyan speciális, háromhúros hangszeren játszik, ami történeti értelemben kizárólag a magyar, román és cigány népzenére jellemző, főként a Mezőségben. A budapesti bemutatkozásról a Songlines című brit szaklap főszerkesztője, Simon Broughton úgy vélekedett: „a játékos és ritmikus zenében a muzsikusok egyike sem riad vissza a nyers tónustól; feloldódva egy inkább tradicionális, mint klasszikus hangzásban. Az eredmény egyszerűen magával ragad.” Decemberben Gdanskban, a Shakespeare Színházban koncerteztek, s a mostani budapesti fellépés utánra is vannak közös terveik.
A koncert másik vendége Alexander Balanescu lesz, aki a hetvenes évek eleje óta az európai avantgárd zene ikonja. A hagyományos szóló- és vonósnégyes-játék felől indult, de később Michael Nymannel, sőt a Kraftwerkkel és a Pet Shop Boys-szal is koncertezett. „A magyar zenét Bartók életművének köszönhetően szerettem meg. Alaposan tanulmányoztam hegedűre írt szólószonátáját, a 44 duót, a vonósnégyeseket. A Muzsikás együttessel a kilencvenes évek eleje óta baráti kapcsolatban vagyok, sokszor jöttem el a Mediawave Fesztiválra, Lajkó Félixben pedig olyan szólista-egyéniséget látok, aki valóban képes túllépni minden műfaji és etnikai korláton. Zenéje akár az egységes Európa szimbóluma is lehetne” – mondta a Népszavának Alexander Balanescu.
Miközben a nemzetközi koprodukciók által és szólóestjein Lajkó Félix új utakat keres, az állandóságot jelenti számára Brasnyó Antallal és Szabó Gergővel közös vonóstriója, amellyel szilveszter előtt a Gödöllői Királyi Kastélyban játszottak. Az utóbbi években állandó projektjének mondható az Óperentzia is, amellyel saját megfogalmazása szerint „citerás partyzenét” játszanak, vagyis a hegedű mellett Lajkó másik instrumentuma, a citera is hangsúlyos szerepet kap benne.
Infó:
Lajkó Félix szólókoncert – január 4. Zeneakadémia
Lajkó Félix és barátai (Volosi, Alexander Balanescu) – január 8. Müpa
