A virslinek nem volt mindig rossz híre. Amikor 1805. május 15-én Georg Lahner szász hentes a Bécs külvárosában lévő üzletében kiakasztotta az első virslijét a kirakatba, az ínyencek hamar rákaptak a csemegére. A művészek és az udvari körök számára kitűnő villásreggelinek bizonyult, az iparosok meg ebédre ették mustárral, bécsi pereccel - olvasható a magyarkonyhaonline.hu-n.
A frankfurti virsli a középkor óta létezett, de a szigorú bajor céhszabályok miatt csak sertéshúsból lehetett készíteni. Lahner marha-, és disznóhús maradványokat kevert össze. A masszához sót, fűszert, vizes tejet adott.
Karinthy Frigyes Együgyű lexikona szerint a virsli „olyan debreceni, amit nem hagytak megnőni”.
A hetvenes években május 1-én virslijegyet kaptunk. A kivénhedt gebe virsliló, a keskeny pótkerék virsligumi, de ezek étkezésre éppoly alkalmatlanok, mint a műbeles virsli.
Miként lett a rózsaszín rudacskából kötelező szilveszteri étel, fogas kérdés. A hagyományos paraszti kultúrában az év első napján a disznótor maradékát ették. Mindenki ismeri a babonát: a szárnyas hátrafelé kapar, a malac előre túr. Az egyik elviszi a szerencsét, a másik hozza. A bökkenő csak az, hogy a szilveszterkor eladott virslik hatvan százaléka baromfiból készül! Senkit nem zavar a babona? Vagy a vásárlók tudják, hogy a baromfivirsliben úgysincs szárnyas? Hiszen van, hogy 70 százaléka víz, 30 százaléka csontpép, meg adalékanyag. A foszfát megköti a vizet, a nátrium-glutamát fokozza a hús ízét (mintha lenne benne), a salétrom pedig rózsaszínre festi. A roppanó élményt a húsragasztó enzim adja.
És hogy miért nem lehet rendes virslit kapni, amilyet a frankfurti és bécsi céhmesterek hajdan készítettek?
Ki tudja. Isten - és az élelmiszermaffia - útjai kifürkészhetetlenek.