Néztem a tévé híradókban Orbán Viktornak szenvedélyektől fűtött, de érveket mellőző szólamait a lengyel-magyar barátság mai állapotáról és kívánatos alakulásáról, és eközben emlékezetemben fölébredt az ötvenes évek elején köttetett cimboraságunk Varsóban, Julekkel, Julian Pelccel. Az MTI ifjú munkatársa voltam, ő meg a lengyel testvérintézményé, a PAP-é. Életem első külföldi útja volt, németül csevegtünk, de bemutatkozás helyett ő anyanyelvének egy mondatát idézte, ezzel. „Polak-wegier dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki”. Vagyis „lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. Valahányszor találkoztunk évtizedeken át, ezzel köszöntöttük egymást, és közben eszünkbe se jutott második közös hazánkat, Európát szapulni.
Mindezt most az juttatta az eszembe, hogy Szenteste előestéjén a Le Monde internetes kiadása kommentárt közölt azzal a figyelem ébresztő címmel, hogy Lengyelország „még nem Magyarország”. Varsónak most bármilyen heves és szenvedélyes is a vitája Brüsszellel, a Szajna partján Kaczynski kormányzatát az Orbán rezsimnél valamivel kedvezőbben ítélik meg. Az írás szerzője, Frédéric Lemaitre nyomatékul idézi a a Gazeta Wyborcza főszerkesztőjének megállapítását. „A forgatókönyvet, amely most a Visztula partján játszódik, a Duna mentén írták”. Az illiberális demokrácia atyja Orbán Viktor, fűzte hozzá indokolásul. Kaczynski „csak pártelnök, amíg Orbán a tényleges hatalmat irányító kormányfő”.
Ellentétben Orbánnal - említi Lemaitre - Kaczynski népszerűtlen, de csupán „amolyan árnyék figura”. A varsói törvényhozásban nem volt soha minősített, kétharmados többsége, nem volt se alkalma, se lehetősége arra, hogy változtatgasson az alkotmányon. A magyar miniszterelnöknek nincs ellenzéke, az esedékes választáson egyedül indul. Újfent kétharmados fölényről ábrándozik, hogy ismét az alkatára szabott alaptörvényt fogadtathasson el. Ami pedig a tömegtájékoztatást illeti, nagy része máris hatalomközeli vagy megfélemlített. Orbán – így a Le Monde – veszélyes keresztes hadjáratba kezdett Soros György ellen, amihez hasonló a lengyeleknél „még” elképzelhetetlen.
A magyar gazdaság csúcspozícióiba Orbán a maga engedelmes figuráit helyezte el. A lengyel PiS-nek eddig valamennyire sikerült elkerülnie a nagyobb korrupciós botrányokat. Ezzel elhitették azt is, hogy a Jog és Igazságosság Pártja „a becsületes kisemberek tömörülése”. Ludwik Dorn, a párt egyik korábbi alapítója, ma publicista szerint ha Kaczynskiéknak sikerülne Magyarországhoz hasonlóan kétharmados törvényhozási többséget kicsikarniuk, az alkotmánnyal ugyanúgy játszadoznának. Brüsszelt éppen ezért, meglehetősen furcsa módon arra inti a Le Monde: „ahelyett, hogy szemet hunyna a Fidesz ravaszkodásai fölött, okosabban tenné, ha kissé lazítana Orbán varsói tanítványainak a zaklatásán”.
