Festői leplekbe burkolt hölgyek és urak, dobokat püfölő sámánok és egy ökrök által vontatott baldachinos díszkocsi is látható azokon a fotográfiákon, amelyek a következő szolid képaláírással jelentek meg 1913 júniusában a Vasárnapi Újság hasábjain: „Papnők. Amazonok. A főtáltos és a főpapnő imája. A fejedelemasszony szekere”. Magyarázatként a szerkesztők elegendőnek láttak mindössze annyit hozzáfűzni, hogy „Ősmagyar ünnep a Margitszigeten”. És valóban, a fejedelemasszony szekere mögött felsejlik a területet akkoriban bérlő Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt. vadonatúj épülete.
FORRÁS: VASÁRNAPI ÚJSÁG 1913/BALOGH RUDOLF
Utóbbi körülmény magyarázatot is ad a nagylélegzetű turáni megmozdulásra. A június elsejei eseményt megelőző napilap-híradásokból ugyanis kiderül: maga a merész fejlesztési terveket dédelgető részvénytársaság rendezte az ünnepséget, utalva egyrészt a római szaturnáliákra, a déli népek fiesztáira, valamint a „szkíta szokásként” megőrződött pünkösdi király és királynő választásra. „Hadd lássák az itt tartózkodó idegenek, az ország és a főváros népe s az ifjúság, milyen volt egy ősmagyar ünnep. (…) Páratlan ambícióval készülnek erre az első ünnepre s úgy akarják, hogy a pünkösdi királyság néprajzi, művelődéstörténeti hűségével és művészi tökéletességével minden eddig rendezett budapesti ünnepen túltegyen” – írta a Pesti Napló.
Ennek érdekében a legkiválóbb szakembereket kérték fel a rendezvény megvalósítására. A kosztümöket – melyekre 40 ezer koronát költött el a Szent Margitsziget Rt. – Nemes Mihály festőművész tervezte, A magyar viseletek története című monumentális monográfia egyik szerzője. Nála alkalmasabb személyt aligha találhattak volna: már a millennium idején közreműködött a díszfelvonulás megtervezésében, 1902-ben Hunyadi-kori lovagjátékot rendezett, 1906-ban banderiális díszfelvonulást álmodott Rákóczi hazahozott hamvai köré, és őrá bízta az uralkodó, Ferenc József a testőrség és a koronaőrség egyenruhájának elkészítését is.
A pünkösdi királyság „szkíta szokásként” megőrződött hagyományai szerint a leányok fátyoltáncot jártak, a táltosok fehér lovat áldoztak FORRÁS: ÚJ IDŐK 1913
Az ősmagyar ruhák hitelességéhez tehát kétség sem férhetett – ami pedig a művészi megvalósítást illeti, arról ugyancsak szakértők gondoskodtak. Az élőképeket Márkus László, a Magyar Színház főrendezője tanította be, az önkéntesek százai mellett pedig a színház legismertebb művészei vállalták el a főbb szerepeket. Főtáltosként a kiváló jellemszínész, Körmendy János működött közre, főiralónőként Báthory Gizát csodálhatta a nagyérdemű, Tarnay Ernő vezért, Papp Mihály horkászt, a kiváló baritonista, Raskó Géza kobzos énekest alakított. Mindehhez Gyorgyevits Mita cigánybandája szolgáltatta az autentikus muzsikát. A prímást onnan ismerhették az újságolvasók, hogy az előző évben, még Temesváron egységfrontba tömörítette a muzsikusokat, és így sikerült elérniük, hogy „a reájuk nézve lealacsonyító tányérozás” helyett a kávésok és a vendéglősök napi fizetést adjanak a zenészeknek.
A vasárnap késő délután kezdődő és estébe nyúló ünnepség parádés programot kínált tehát a negyvenfilléres szigeti belépőt így aligha sajnáló pesti népnek. A díszfelvonulás a Margit hídi lejárótól indult és egészen az északi szigetcsúcson lévő fürdőig tartott. Itt egy teljes ősmagyar falut építettek fel a szervezők, amelynek oltáránál honfoglalás kori hadijátékokat és táncokat mutattak be, majd a táltosok feláldoztak egy fehér lovat „a Hadúrnak”. A mindenből viccet csináló Borsszem Jankó cinikus jóslata szerint „A fehér ló feláldozása után, a sötétség beálltával, a szigetet tündériesen kivilágítják, este félkilenckor pedig nagyszabású virsli-szoaré lesz”… De persze nem: ehelyett igricek és regösök mulattatták a közönséget, a leányok fátyoltáncot jártak, a nép megtekintette az ősmagyar falut, majd eldördültek a tűzijáték petárdái, melyekért 30 ezer koronát fizetett a részvénytársaság.
A Pesti Hírlap hasábjairól ugyanakkor azt is megtudhatták a polgárok, hogy a nagyszerű ünnepség ötlete ifjabb Tolnay Lajos fejéből pattant ki. Amin a kortársak legfeljebb azért csodálkozhattak, mert úgy tudták, hogy a kiváló meteorológust és csillagászt inkább a jövő, mintsem a múlt érdekli. Egy évtizeddel korábban, midőn megalapította a Magyar Aero Klubot, épp itt, a Margitszigeten szállt fel első ízben az úttörő magyar léghajóval, a Turul nevű ballonnal, miközben az osztrák klubot vezető Lipót Szalvátor herceg a Meteor kosarában emelkedett az ég felé. Később pedig foglalkozott drámaírással, a színes fényképezés módszerének keresésével, a kotta- és a sakk-gyorsírás kidolgozásával is – ez idő tájt pedig épp a Szent Margitsziget részvénytársaság igazgatójaként tevékenykedett.
Annak sajnos nem sikerült nyomára akadnunk, végül eredményezett-e nyereséget a rendezvény. Az előzetes híradások szerint, ha a szigeti belépők árából befolyt összeg felülmúlta volna ugyanis a költségeket, a különbözetet az Önkéntes Mentőegyesület javára tervezte befizetni a társaság. Ezen azonban bizonyosan nem múlt a színpompás ünnepség sikere, ahogy az sem, hogy a következő években nem rendeztek újabb, más történelmi korokat felidéző díszfelvonulást.
Mert mire eljött az ősz, a szigettel kapcsolatos távlati tervek már vajmi keveseket érdekeltek. Annak ellenére, hogy a Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt. – amely az év elején 60 esztendőre vette bérbe a szigetet, érdekes egybeeséssel pont az idősebb Tolnay Lajos által elnökölt Közmunkatanácstól – már elkészíttette az ideszánt, fényűző játékkaszinó és a hozzá kapcsolódó hotelek, valamint a mozi és színház terveit. Történt ugyanis, hogy Lukács László miniszterelnök – akinek 1,4 millió koronát fizettek, hogy egyengesse a kaszinóengedély útját – egy korábbi korrupciós vád miatt hirtelen lemondott, szeptemberre pedig az is világossá vált, hogy utóda, Tisza István ejti az egész elképzelést, amivel a sziget partrendezése, a megálmodott új létesítmények és persze az évenkénti látványos ünnepség álma is kútba esett.
Igaz, a következő években aligha hiányzott bárkinek is az ősmagyar felvonulás a Margitszigeten. Hadikiállításokat nyitottak inkább, szemléletesen berendezett lövészárokkal, bunkerrel, ágyúállással és kirobbantott gránáttölcsérrel.
