Először a címről. Olyan szókapcsolat a kötet címe, amelynek mindkét tagja elkoptatott tabu. Túlhasznált (elcsépelt) kategóriákról van szó (látványosság, magyarság), ugyanakkor a mindenkori szajkózás miatt teljességgel kibontatlan „jelenségek” vannak a betűkbe gravírozva. Ebben úttörő az összevonás ihletettsége. Senki nem gondolná komolyan, hogy ex katedra látványt lehetne ennél kiüresedettebb jelzővel illetni. És mégis: telitalálat! Már erre is ráaggatható a szinte szakrálissá avatott bűvölet. A magyarságtudat? Nem. Az auktor a Túlnani közlendőknél fontosabb üzenetet kódol: az Inneni viszonyokat! Mit mutat meg ezzel? Hogy sajáttá tenni, bekebelezni, a beavatottak tulajdonává kozmetikázni valamit, „elpecsételni” a Látványt, ugyancsak magyar betegség. Persze, a vájt fülű olvasók, belegondolják a szóba a hiányt.
A szerző egymással párbeszédre lépő, szellemi szegmenseket tematizál. Családtagjainak sorsfordító pillanatait mutatja meg. De nem emléket állít ezeknek a dolgoknak, hanem szövegesíti az érzéseit. Hangszereli a múltat. Az olykor bizarrnak tűnő, felettébb különös, már-már meghökkentő narratívák hiteles élményvilágot tárnak az olvasó elé. Az édesapa és az após párhuzamos története felettébb tanulságos. Két magyar történelem (Apám és apósom). Benne van a virtus és a melankólia egyaránt. A Shoa és a Gulág. A parvenü és a paraszt világlátása. Az egyetemes ellentétek. És a honi história libikóka-játéka. (És a mókuskerék fogaskerekei közé szorulás.) A könyv végén megint van egy kettős portré. A brit gyarmatosító és a szovjet gyarmatosított. (Nagybátyám és jómagam). Ez is kitűnő anamnézis. (Sőt több. Remek novellák egymásba kapcsolt szőttese.)
A Vagyok civil, esetleg remete a hatóság és az ügyfél felállásról szól, színházi díszletek között. Két (végül egy) színházjegy átruházása kapcsán. Ahogy Jung is mondta, nem sok a normális ember. S szerzőnk bizonyítja, hogy attól, hogy normálisak, még nem rendesek.
Lesújtó véleménye van a hatalom birtokosairól. (A politikus, mint álca, képmás és bélsár) Végigtekint a különböző történelmi korszakok szexuális szokásain. (A szex és a biohatalom) Olyan politikai változásokról ábrándozik, amelyek valószínűleg nem próféciaként fognak beíródni az irodalomtörténetbe (Egy eltűnőben lévő világról értekezve).
Berkovits írói magatartás tekintetében leginkább Jeremiás és Ézsaiás prófétákhoz hasonlít. Rettentő érzéke van a feddésre és az intésre. Apokaliptikus alkat. Ítélethozatalai azonban mentesek a méregtől és az indulattól. Bár, ki nem állhatja a képmutatást. A haragja is építő. Nem hallgatja el, ha meglátja az imádkozó kezeken a vért. Szinte minden mondata után ott a virtuális determinatívum, a láthatatlan karakter, egy gondolati piktogram, amely figyelmeztet. Az irónia is komolyan veendő. A 2001. szeptember 11-én történt megrázó merénylet kapcsán elgondolkozik a mérhetetlen gyűlöleten és a világot minden másnál jobban veszélyeztető mértéktelenségen (A terrorista, a lázadó és a felhőkarcoló).
A címadó esszében cizelláltan elevenedik meg 150 év magyar történelme, és hat vezető politikusunk önbeteljesítő pályája. Ferenc József, Kun Béla, Rákosi, Horthy, Kádár és Nagy Imre. A szerző felteszi a kérdést, mi lesz vajon a most uralkodó, hetedik sorsa? Nagyon jó jellemrajzok kerekednek ki a textusokból.
A kötet nemcsak a közelmúlt „képeskönyve”, hanem egy intellektuális magatartásmodell diadalútja. Berkovits György azon kevesek egyike, akiknek tényleg voltak nagy meglepetései az asztalfiókban, amelyek a Kádár-kor után (csinnadratta-mentes) revelációként hatottak. S a szöveg öröme a másik, ami Barthes után szabadon, tetten érhető ebben az életműben. Ráadásul az összes mű mögött ott van a morális hitelesség. Nem kifehérített, hanem eredeti. (Sajna, ez a recenzió szerzőjére nem mondható el. De van kegyelem.)
Nagy sikert aratott nemrég (2013-14) megjelent kétkötetes regénye: V. és Ú./ I.-II. (I. Díszcserje (kis)asszony; II. Jelzőművész). Robert Musil átfogó szemléletmódjára ismertek benne a kritikusok. Stílusát, világszemléletét a legnagyobbaknak kijáró léptékkel méricskélték. Ez a mostani könyve tulajdonképpen főműveinek lábjegyzet-anyaga. Mégis, nélkülözhetetlen útikalauz Berkovits György világához. De önállóan is megáll. Méltó a korábbi, monumentális tomusok erudíciójához.
(L’ Harmattan Kiadó, 416 oldal, 3197 forint)
