Úttörő módját választotta kutatásainak Londa Schiebinger, a kaliforniai Stanford egyetem professzor asszonya. Nem is ő egymaga, hanem egész csapata, amely természetesen vegyes összetételű, hölgyekből és urakból áll. Ha immár évtizedek óta nekiülnek az orvosi tanulmányok elemzésének, első körben nem a tartalom, a mondanivaló érdekli őket, hanem a szerző neme. Nem a megkülönböztetés szándéka vezeti őket, hanem éppen ellenkezőleg, az egyenjogúságra törekszenek. Azt szeretnék igazolni, hogy egyáltalán nem véletlen, bizonyos orvosi esetekben milyen következtetésre jut egy asszony, illetve egy férfi.
Érthető, hogy a módszer jogosságán sokan tamáskodnak. A kétkedőknek Ms. Schiebinger mondhatni primitív érvvel felel. Behozzák a pácienst a kórházba, aki azt panaszolja, nagy mellkasi fájdalmai vannak, a balkarja sajog - tévedhetetlen a diagnózis, szívinfarktus. Csakhogy nők esetében sokszor mások a tünetek: gyomorpanaszok sanyargatják őket, intenzív fáradtságot éreznek. A különbségek figyelmen kívül hagyása életeket veszélyeztethet. Ezért teszi föl a kérdést a stanfordi csapat, hogy az orvostudományt uraló doktor urak vajon kellően tisztában vannak-e a nők fizikai és pszichológiai sajátosságaival.
Az elemzésekből arra a következtetésre jutottak, hogy ha statisztikailag a jelenleginél több nő lenne a kutató együttesekben, a közzétett tudományos dolgozatok nagyobb pontossággal fednék le az összes szóba jöhető szexuális és biológiai sajátosságot. Ennek fontosságára jó példa, hogy a kilencvenes esztendők végén, a kétezresek elején úgy tucatnyi gyógyszert vontak ki az amerikai forgalmazásból, másodlagos hatásaik miatt. Közülük szám szerint nyolc kifejezetten a nőknél mutatott ki nemkívánatos hatásokat, egyszerűen azért, mert gyógyászati sajátosságaikat nem egyenlő arányban értékelték férfi és női kutatók. Ezt az Európai Bizottság is szóvá tette.
Schiebinger és kutatócsoportja eközben megalkotta az agnotológia fogalmát. Ez azt jelenti: a tudatlanság nem feltétlenül a tudás hiányát jelenti, hanem politikai, kulturális harc következménye is lehet. Példaként említi az első olyan európai női tudós, Maria Sibylla Merian kutatásait, aki hosszasan gyűjthetett anyagokat a lepke- és hernyófélékről Dél-Amerikában, a XVII. században. Leírta, hogy a rabszolgasorban tartott bennszülött nők egy növény magját használták fel, hogy ne szüljenek gyermeket. Botanikusok sora vizsgálta ezt a rikító vörös cserjefélét, de nem tértek ki az abortáló hatására. Ez esetben a nemek kérdése úgy függ össze a tudománnyal – mutat rá Schiebinger -, hogy ezt a felfedezést csak nő tehette, férfi nem foglalkozott volna vele.
Schiebinger arra is rámutat, hogy a történelmi nemi előítéleteket nem könnyű leküzdeni, így a nőket érintő tudományos kérdések háttérbe szorulnak. Az egész kicsit olyan, mint a Google algoritmusa – állítja. Azok a szavak, kifejezések, amelyekre többször keresünk rá, a keresés elejére kerülnek.
