Huszonnyolc éve, december 16-án Temesváron, Tőkés László védelmében vonultak utcára az emberek. A tömeg tömeget vonzott, s rövidesen már nem egy református lelkészről, hanem Nicolae Ceausescu diktatúrájáról volt szó, aminek megdöntéséért a temesváriak a golyózáport is vállalták. December 21-én már Bukarestben és a nagyobb erdélyi városokban is a tömegbe lőttek. Másnap a diktátor házaspár elmenekült, majd a karácsonyi kivégzéssel (Európa egyetlen élőben közvetített, nyilvános ítéletének végrehajtásával) ért véget a forradalom. A rendszerváltás megtörtént, s bár kisebb szépséghibákkal, de demokratikus jogállam épült ki Romániában is. A szépséghibák egyike pedig épp az, hogy máig nem tudható kik adták ki és kik hajtották végre annak idején a tűzparancsot. A 25 évig húzódott majd lezárt, tavaly újranyitott „forradalom perében” az évforduló kapcsán a vizsgálódó ügyészek bejelentették, hogy a forradalom leple alatt tulajdonképpen puccs zajlott katonai segítséggel. Felelősöket, neveket még mindig nem hoztak nyilvánosságra.
Mára felnőtt egy nemzedék, akinek szinte semmit nem mond Ceausescu neve, amely már fel sem ismerné azt a bizonyos fotót, amely 24 éven át kötelező módon ott lógott minden tanteremben, hivatali helyiségben, ott díszelgett a tankönyvek első lapjain. Őket nem is érdekli mi is történt akkor, inkább az izgatja, mi történik ma és mi lesz holnap, nem az egykori felelősöket keresik, hanem azt, kiknek köszönhetően siklott ki a rendszerváltás és süllyedt korrupcióba az ország. Újra forradalmi hangulat uralkodik az országban. Románia politikai és közéletét évek óta az úgynevezett korrupcióellenes harc és a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tevékenysége valamint annak értelmezése, az ahhoz való viszonyulás határozza meg. Egyre gyarapszik azok tábora, akik szerint visszaélések sorozata történik a korrupcióellenes harc leple alatt, akik kifogásolják az érintettek által mindvégig tagadott, de kétségtelen összefonódást a DNA és a titkosszolgálat között. Sokan ügyészállamot, mások politikai leszámolást, boszorkányüldözést, vagy egyenesen párhuzamos államot emlegetnek.
Nem kevesen vannak azok sem, akik szerint ugyan a DNA módszerei kifogásolhatóak, s vannak ártatlan áldozatai is a korrupcióellenes harcnak, mindez kevésbé csorbítja a jogállamot, mint az élet minden területét eluraló korrupció. Látványosan szaporodik azok tábora is, akik szerint a román jogállam egyetlen letéteményese épp a DNA és a mögötte álló erők, az igazságszolgáltatási reformot erőltető kormánytöbbség pedig semmi mást nem akar, mint saját korrupt bőrét és vezetőit menteni. A tavaly karácsonykor hivatalba lépett szociálliberális-szociáldemokrata kormány elleni első több tíz, sőt esetenként több százezres tömegtüntetések már februárban kirobbantak, amikor a kormány először próbálkozott az igazságügyi törvények módosításával, amelyre különben alkotmánybírósági határozat is kötelezi. A kabinet visszalépett, a tüntetések elhaltak. Az utóbbi hetekben azonban elfogadta a parlament is a módosításokat, s bár kisebb hévvel, de a demonstrációk újraéledtek, az indulatok forrnak, s a táborok közötti választóvonal lakossági szinten is egyre jobban megmerevedik. Mindenki változást sürget, csakhogy másképpen, ezúttal hiányzik az a konszenzus, amely 28 évvel ezelőtt az utcára vitte a tömegeket.
A parlamenti többség és hívei szerint az igazságügyi törvények módosításának célja a jogállam megerősítése, s az új szabályok hatályba lépésével elérhető a korrupcióellenes harcban eddig tapasztalt túlkapások visszaszorítása. A módosítások többek között a bírák és ügyészek tevékenységének szétválasztását írják elő, csökkentik az ügyészek befolyását az eljárás menetére, mert a parlamenti többség kifogásolja, hogy a jelenlegi keretek között a bíró és az ügyész ugyanazzal a státussal rendelkezik. Egyben lehetővé teszik a bírói és ügyészi bűncselekmények, tévedések kivizsgálását, büntethetőségét.
A tiltakozók nyilván nem így látják, szerintük épp újra „ellopják a forradalmat”.
