Másfél évtizede ilyentájt, a karácsonyt megelőző napokban mindennap tucatjával dőltek ki a képeslapok a postaládából: csupa jó kívánság az ünnepekre, no és az új esztendőre. Az sms, az e-mail és a közösségi oldalak világában már jóval kevesebb a dolga a postának, levelet már csak hivatalos helyről, illetve szolgáltatóktól vár-kap az ember. Kivéve, ha településvezető, hiszen akkor Szita Károly sorait is olvashatta a napokban: a kaposvári polgármester, egyben a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke egyeztetésre hívja kollégáit. Szerinte a településekre komoly veszélyek leselkednek.
A falu- és városlakók persze Brüsszel és Soros György miatt retteghetnek, hiszen a milliárdossal összejátszva csőstül akarják betelepíteni a migránsokat békés magyar hazánkba. Kurucos összefogásra van szükség, hiszen a labancok már ott ólálkodnak mindenütt: civil szervezeteknek álcázva magukat, zsíros támogatásokkal a bankszámlájukon, arra készülnek, hogy afféle migráns-utazási irodaként dolgozzanak. Ha nem lépnek fel ellenük egységesen, könnyen no go-zónákká változik még az alföldi tanyavilág is...
Bár vélhetően a megóvni szándékozottak jelentős része nem is annyira a menekültektől tart, sokkal inkább attól, hogy levelet kap majd a banktól vagy szolgáltatótól. És jobban aggódik, miből kerül valami a karácsonyi asztalra és a fa alá, rosszabb esetben tud-e elég meleget varázsolni legalább az egyik szobába, s hogyan húzza ki a gyerek a téli szünetet, amíg legközelebb megint háromszor kap enni naponta az iskolában, óvodában. Főleg, ha éppen azokat vegzálják, akitől meleg ételt, ruhát, némi tüzelőt várhatna.
Viszont megnyugodhat a polgár. Az év elején településének vezetője elmegy majd az egyeztetésre, és szignózza a dörgő hangú levelet Brüsszelnek. Még azok a polgármesterek is, akik tudják, az egész kampány nem több, mint ócska rémhírkeltés. De azzal is tisztában vannak, távolmaradás esetén könnyen elzáródhatnak a támogatási és pályázati pénzcsapok.
És jobb félni, mint megijedni…
