Huszonnyolc éve azt hittük, forradalom zajlik Romániában. December 21-én már nemcsak Temesváron, hanem Bukarestben, és az erdélyi városokban is valakik a tömegbe lövettek. Ezeregyszázhatvanan haltak meg, 3300-an megsérültek. Több mint egy negyed század sem volt elég ahhoz, hogy kiderüljön, ki lövetett és ki lőtt. Csak az biztos, hogy emberek vesztették életüket, akiknek hozzátartozói hiába vívják azóta is szélmalomharcukat az igazság kiderítéséért. A „forradalom perének dossziéját” 2015-ben lezárták. Tavaly újranyitották ugyan, de egy év kevés volt ahhoz, hogy egyetlen felelős nevét nyilvánosságra hozzák. Most, az évforduló alkalmával, az új ügyészcsapat gyakorlatilag annyit közölt, hogy szervezett katonai diverzió zajlott a háttérben, magyarán puccs történt a forradalom leple alatt. Az 1160 áldozat emléke megkövetelné, hogy végre igazságot szolgáltassanak számukra, hiszen december 21-én már nem Ceausescu lövetett.
S mindez történik abban az országban, amelyet az igazságszolgáltatás, a korrupcióüldözés mintaországának tartanak Európában. De még ha kívülről nemigen látszik is, itt a ténylegesen korruptak mellett a börtönökben olyanok is ülnek, akiknek sohasem adatott meg az ártatlanság vélelme, akiket megfosztottak a védelemhez való alapvető joguktól, megtagadva számukra egyes bizonyítékokhoz való hozzáférést is. Ezt az igazságszolgáltatást próbálná korrigálni egy olyan kormányzati többség, amelynek első számú vezetőjét jogerősen ítélték el korrupció miatt. Tömegek tüntettek februárban, s tömegek tüntetnek a napokban is emiatt. S bár az indulatok jogosak, félő, 28 év múlva újra megállapíthatják majd valakik, hogy az igazságszolgáltatás jobbításának örve alatt titkosszolgálati-ügyészi-politikai puccs zajlott Romániában. Természetesen a felelősök neve nélkül.