Megvédené a nemzetet a kormányfő a "migráncsoktól", akik nemcsak a munkánkat és a magyar leányok, asszonyok becsületét vennék el, hanem a kultúránkat is. Pedig az embernek még egy fővárosi séta közben is az a gyanúja támad, mintha a kultúránkat leginkább a Fidesz kultúrpolitikája veszélyeztetné.
A rendszerváltás utáni szobordöntögető láz még talán magyarázható volt, bár sejteni lehetett, hogy ha egy nép megpróbálja kitörli a múltjából a számára kellemetlennek vélt emlékeket, szobrokat, abból azért előbb utóbb feszültségek támadnak. És erre nem is kellett sokat várni, a Magyar Tudományos Akadémia kebelében működő Széchényi Művészeti Akadémia helyére a centrális erő(szak)tér a Magyar Művészeti Akadémiát erőltette, kistafírozta sok milliárdos büdzsével, és a kulturális élet irányítását félreértett, korábban mellőzöttnek hitt tehetségtelenek kezére adta.
A "minden másként történt" jegyében 2010. után számos, igazi értéket képviselő köztéri szobor esett a politikai üldözés áldozatává. A politika elérte, hogy az európai tekintélynek örvendő közgazdasági egyetemről eltávolították Marx Károly szobrát, a Szent István parkból száműzték Varga Imre emberközeli, személyes Lukács György szobrát. A Kossuth téren, a kis liget letarolása ürügyén hasonló sorsra jutott Varga egy másik ikonikus alkotása, az utca emberével egy szinten álló Károlyi Mihály bronzalakja is. Lukács bronz szobra jelenleg, ideiglenesen az alkotó házának udvarán várja a józan ész visszatértét, Károlyi szobra pedig Siófokon elmélkedhet tovább a diktatúrák és diktátorok jellemrajzáról. Az ország "főterét" pedig elfoglalta az ízléstelenség: Kossuth és melankolikus népe, Andrássy a magas lovon, Tisza és az oroszlánja.
Eljön majd az az idő, amikor a történelemhamisító kurzus-diletantizmus ismét leszáll majd a magas lóról.
