Eléggé viharos körülmények fogadták Krisán Lászlót, a KAVOSZ vezérigazgatóját, amikor fél esztendeje a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnökévé választották. Az e hét kedden tartott küldöttgyűlésen még mindig parázs volt a hangulat.
- Az ön szavaival élve morális válság fogadta, amikor elfoglalta a BKIK elnöki posztját. Közismert, hogy egyik elődje, Szatmáry Kristóf – aki egykor egyszerre volt fideszes gazdasági államtitkár, országgyűlési és önkormányzati képviselő – úgy volt a fővárosi kamara elnöke, hogy családtagjai is fontos szerepet játszottak a testületben. Az őt követő Kiss Zoltán alatt sem sikerült megnyugtatóan rendezni a BKIK meglehetősen átláthatatlan pénzügyeit, nem alakult ki egy korszerűen strukturált működési rend. Mi változott azóta?
- Én nem beszélnék a Szatmáry-klánról. Volt itt azóta épp elég új, feltárandó elem, és a pénzügyi átvilágítást követően hatóságokhoz is kellett fordulnunk. És a vizsgálatoknak még messze nincs vége. Ha újabb törvénysértésekre bukkanunk, akkor megtesszük a szükséges lépéseket.
- Korábban Parragh László, az MKIK elnöke is kifejtette, hogy a BKIK-ban meg kell szüntetni a kettős vezetést, nincs értelme stratégiai vezetést és elnökséget működtetni egymás mellett. Ön mit lépett?
- Semmilyen demokratikus szervezetben, így a BKIK-ban sem az egyszemélyes irányításra van szükség, hanem testületi döntésekre. Egyszerűsítettük a szervezetet, átszerveztünk tagozatokat. A tisztségviselőket viszont négy esztendőre választották meg, és mint időközben jött új elnöknek a velük való jó együttműködés a legfontosabb. Az új apparátustól pedig azt várom, hogy vegyék fel a megfelelő ritmust.
- A kamara végeredményben állami szerv, a kormány „meghosszabbított karja”, bizonyos feladatokat átvállal a kormányzattól.
- Biztos, hogy én sosem fogalmaznék így, de valóban igaz, hogy köztestület lévén az oktatásban, képzésekben, vizsgáztatásokban feladataink vannak. Egy olyan csatornát képezünk, amely a fővárosi vállalkozások és a politika között hídként működik, ugyanakkor a kamarának nem feladata a politizálás, a fővárossal és a mindenkori kormánnyal partneri viszonyok kialakítása azonban szükséges.
- Milyen a kapcsolat a BKIK és a kormányzat között?
- Rendszeresen kikérjük és tolmácsoljuk a budapesti vállalkozók elképzeléseit, igényeit a gazdaságpolitikai döntéshozók felé, és feladatunk ezek messzemenő képviselete. El kell érnünk, hogy vállalkozóinknak pénzt, piacot, tudást és észszerű szabályozói környezetet biztosítsunk a kormányzattal együttműködve.
- A vállalkozók – és nem csak a fővárosban – gyakran kérdezik, hogy mit kapunk mi a tagsági, illetve a regisztrációs díjunk fejében. Majd sokan hozzá is teszik: semmit! Valójában mit is ad tagjainak a kamara?
- Egyre többet. Legutóbbi, új programunkat a Fiatal Vállalkozók Hetén jelentettem be. Idén először szerveztük meg a kamarai kuponnapokat, amelyen több mint 200 cég 280 terméke, szolgáltatása volt elérhető 3 napig. Így az 5000 forint regisztrációs díjért akár 5 millió forint értékű engedményt is kaphattak a budapesti vállalkozások. Szerintem ez elég jó üzlet, és tervben van, hogy a kuponnapokat rövidesen megismételjük. Számos olyan szolgáltatásunk van, amelyek fontosak, de kevésbé ismertek a budapesti vállalkozók körében, hogy csak néhány példát említsek, ilyenek a Széchenyi-kártya hitelei, a jogsegélyszolgálat, a hiteltanácsadás, a mediáció. Ahhoz, hogy ezekről tudomást szerezzenek az érintettek, javítanunk kell a kommunikációnkon.
- A vállalkozni szándékozók fő problémáinak egyike a tőkehiány. A kamara mit tud tenni ennek orvoslására?
- A kkv-k tőkehelyzetének javítására azonnali lépéseket kell tenni, mert ezzel lehet kialakítani azt a stabil kis- és középvállalkozói réteget, amely majd húzza magával a mikro- és kisvállalkozásokat. A tőkeprogramhoz szükség van arra, hogy uniós vagy egyéb források is elérhetők legyenek Budapest számára, amelyik most fejlettsége okán el van zárva a brüsszeli forrásoktól. Ebben nagy segítség lehetne egy olyan közvetítői rendszer felállítása – mint például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) vagy a Széchenyi-kártyát működtető KAVOSZ –, amely ezeket a pénzeket gyorsan eljuttatná az érintettekhez.
- Uniós pénzek híján hogyan juthatnak mégis támogatási forrásokhoz a budapesti vállalkozások?
- Korábban Lázár János kancelláriaminiszter bejelentett egy 80 milliárd forintos, úgynevezett Budapest-alapot, amelyre már pályázatokat is kiírtak. Mi azért lobbizunk, hogy ennek többszörösére nőhessen ez az összeg. Azt is szeretnénk elérni, hogy a közép-magyarországi régió határai megváltozzanak, hiszen egy újrarajzolt területi lista segíthetne az agglomerációban lévő gyengébb, az uniós átlagnál rosszabb helyzetben lévő Pest megyei településeknek, hogy pályázhassanak a brüsszeli pénzekre. Erre azonban csak a következő, 2020 utáni uniós ciklusban van remény.
- Az uniós pénzekre visszatérve: egy nemrég megjelent cikk szerint ön cégein keresztül Etyek szőlőhegyén két épületet birtokol, amelyek 2013 és 2015 között több mint 70 millió forintos uniós és hazai támogatásból épültek fel. A cikk állítása szerint nem töltik be vendégfogadói és nyitott pincészeti funkciójukat, márpedig a pénzt közösségi célokra adták. Az uniós támogatásra utaló tábla is hiányzik. Mi az igazság?
- Igen, igaz, hogy nincs hirdetési kampánya a szálláshelynek és a pincészetnek. Nincs is rá szükség, hisz a szezonban mindig megtelik. Az uniós pénzek felhasználása minden tekintetben törvényes volt, a támogatási szerződésben foglaltaknak megfelelő, amit az ellenőrzések is igazoltak. És a tábla kihelyezésére már rég nincs kötelezettség, hiszen a pályázatba foglalt fenntartási időszak régen lejárt.
