253 ezer 540 forintot követelt a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azokért az adatokért, amelyeket Harangozó Tamás kért ki a tárcától. Az MSZP-s országgyűlési képviselő szerint viszont a méltányos díj ennél jóval kevesebb – leginkább nulla forint lenne. A bíróság első fokon Harangozónak adott igazat, azonban a „bérszámfejtési csetepaté” valószínűleg folytatódik: a tárca vélhetően fellebbez.
A szocialista honatya először írásbeli kérdésben tudakolta, hogy a miniszteri keretből 2010 és 2016 között milyen szervezeteket támogatott az NGM. A tárcát előbb Matolcsy György irányította, majd vezetését Varga Mihály vette át. Harangozó konkrét neveket és támogatási összegeket kért, azonban csak három „ökölszámot” kapott. Tállai András államtitkár "szíves" közlése szerint 59 szervezet kapott miniszteri pénzt: ebből 231,7 millió forinttal és majdnem 91 ezer 700 euróval (több mint 28 millió forint) a tárca turisztikai alapfeladatokat ellátó civileket segített, illetve 691,5 millió ment a keretből szak- és felnőttképzést menedzselő szervezeteknek. Amikor Harangozó újra a részletes bontásért folyamodott, Tállai jelezte, hogy nem hajlandó többet elárulni. Márpedig, amennyiben a képviselők írásbeli kérdésére nem érkezik érdemi válasz, akkor nincs semmilyen jogorvoslat – például bírósághoz sem lehet fordulni.
Épp ezért Harangozó közérdekű adatigényléssel próbálkozott és az NGM sem vitatta, hogy valóban közérdekű adat, amit az MSZP-s képviselő követel, de az irreális ár meghatározásával továbbra is nehezíteni próbálta a lista publikálását. A szocialista politikus ekkor már perre mehetett, azt kérve a bíróságtól, hogy csökkentse, vagy épp nullázza az összeget. A minisztérium saját utasítására hivatkozva közölte, hogy ha munkatársainak négy óránál többet kell dolgozniuk a közérdekű adatigénylés megválaszolásával, akkor azért pénzt kérnek.
Most a bíróság első fokon kimondta, hogy ez csöppet sem volt ildomos, hiszen az NGM elszámolás azzal kezdődött, hogy három órát számolt fel „döntéshozatalra”. A tárca álláspontja szerint két embernek fél-fél órát, illetve két másik vezetőnek egy-egy órát kellett tanakodnia azon, hogy kiadhatóak-e a kért információk, holott a bíróság szerint gondolkodni sem kellett: egyértelmű, hogy közérdekű adatokról van szó, amelyeket muszáj „közkinccsé tenni”.
Másrészt a bíróság az adatokat kigyűjtő és összesítő három tanú vallomásából úgy ítélte meg, nem bizonyítható, hogy ténylegesen mintegy hetven órát vett igénybe a feladat elvégzése. Ráadásul a tanúk közül az egyik hirtelen beismerte, hogy a 2012-2016 közötti adatok jól kereshető elektronikus formában is rendelkezésre álltak, csak a 2010-es és 2011-es miniszteri támogatásokat kellett papír alapú nyilvántartásból előkeresni. Az azonban a bíróság szerint nem verhető le a felperesen (az adatigénylő Harangozó Tamáson), hogy a tárca mindeddig nem volt képes digitalizálni adatbázisát.
Külön érdekességként a bíróság úgy találta, hogy voltaképpen két kormánytag lékelte meg az NGM érvelését. Az egyik Fazekas Sándor volt. A földművelésügyi tárca ugyanis kapásból – azaz még az első írásbeli kérdésre válaszolva, per nélkül – a szocialista politikus rendelkezésére bocsátotta, milyen szervezeteket mennyivel támogattak a miniszteri keretből, ráadásul úgy, hogy az ezt taglaló 146 oldalas dokumentumért egyetlen fillért sem kért. A másik kormánytag, aki végképp felmorzsolta az NGM állításainak hitelességét, épp maga Tállai András volt. Mégpedig azért, mert az államtitkár az összesített támogatási számokat elárulta. A bíróság úgy ítélte meg, tekintettel arra, hogy a tanúk szerint a döntéseket egyesével kellett kigyűjteni, ha az összesített kifizetés adott, akkor a minisztériumnak a részletek is rendelkezésére álltak, tehát egy korábban elvégzett munkáért akartak több százezer forintot kifizettetni az ellenzéki politikussal.
A kérdés - amit Harangozó Tamás is feltett - már csak az: mit titkol ilyen vehemensen a nemzetgazdasági tárca.
