Mesés álmom volt az egyik éjszaka. Összegyűltünk néhányan a szerkesztőségi szobánkban, mindenki egy-egy folyóiratot hozott magával. Fölváltva egy-egy részletet olvastunk föl belőlük - izgalmas volt. Utána az ébredés azonban kiábrándító. A számítógépemen láttam: az egyik rangos nyugati napilap tudósítása szerint sírba hullt egy csaknem három évtizeden át Bécsben németül kiadott havi kötet. A cikk címe azt hangoztatta, hogy Kelet-Európa ezzel elveszítette egyik szellemi iránytűjét.
A kiadvány neve Transit volt, jelképesen Átmenet, a kezdetektől jelezve, idővel eltűnik majd. Akkor, ha kontinensünknek ebben a részében visszavonhatatlanul fölülkerekedik a demokrácia. Hiszen szerzői gárdája nagy többségükben úgynevezett politikai disszidensekből állt, akik a még átvészelt diktatórikus rezsimeket ostorozták. Köztük nagy számban magyarok is jelen voltak.
A Transit a nyolcvanas évek végén indult, istápolója a Humántudományi Intézet volt, az élén a lengyel Krzysztof Michalski, II. János Pál pápa egyik közeli híve állt. A lap hitvallása szerint azzal indult, hogy „visszhangozza az ellenzéki véleményeket, már az omló falak árnyékában, ami utalt az átmeneti jellegre”. Michalski négy éve szülőhazájában elhunyt, társa, Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza alapítója pedig visszavonult. Holott, jegyezte meg a Transit halálát közlő híradás, mondandójuk Varsótól Szarajevóig - és tegyük hozzá: Budapestig – változatlanul időszerű maradt. Klaus Nellen, a búcsúzó szám főszerkesztője szerint „számunkra igazán most kezdődnék a munka dandárja”. Föltehetően elsősorban az orbánista és Kaczynski-féle példára utalva úgy fogalmazott: „ma egyfajta forradalom jelei észlelhetők a nyugati értékekkel szemben. Az elszállt huszonhét esztendő mérlege meglehetősen vegyes, a Transit munkája semmi esetre se tekinthető bejezettnek”.
Ékes példái lehetnének ennek a legfrissebb budapesti események. Például az, hogy a kormányszóvivő pironkodás és szégyenérzet nélkül áll a tévécsatornák kamerái elé, és az úgynevezett nemzeti konzultáció áleredményeit magasztalva azt állítja, negyed Magyarországnyi válasz érkezett a vezetés támogatására.
De azért mégis, van némi okunk a reményre. Bécsben befellegzett ugyan a Transitnak, németül elcsitult, de ha igaz, angolul föltámad. Eurozine címmel internetes változatban küzd tovább, hogy Közép-Európa ne érezze teljesen elhagyatva magát. A földrész zöme még mindig mögötte áll, várja a közösséghez való igazi csatlakozását.
Nagyon sokáig már nem késlekedhetünk.
