Van annak már vagy harminc esztendeje, amikor az egyik grúziai kis faluban öreg embereket faggattam a hosszú élet titkáról. Akkoriban ott hallottam az erről szóló viccet is. Idős embert kérdezget az újságíró, az egyik "öreg" azt mondja: ő minden nap háromszor iszik pálinkát, és lám, 78 évesen is egészséges. A másik még öregebb, azt mondja, ő bizony a szalonnában hisz, nem telik el nap nála anélkül, és 89 évesen makkegészséges. A harmadik nagyon öregnek látszó ember szemlesütve mondja: ő bizony naponta háromszor ölelkezik fiatal asszonyokkal. Hogy hány éves? Hát harminchárom.
Innen nézve tényleg az élet nagy titka, hogyan lehetünk hosszú életűek. Az orvosok az egészséges táplálkozásra, a rendszeres mozgásra biztatnak. Sokan ebben olyannyira bíznak, hogy mielőtt bármit megvennének az élelmiszerboltban, gondosan elolvassák a csomagoláson az összetevőket. Listákat böngésznek, melyik E-számú adalék egészséges, melyik kerülendő. Nyugat-Európában már vannak, akik azt is nézik, a Nutellában lévő mogyoró vagy a kávéjuk honnan származik, használtak-e arrafelé gyerekmunkát a szüreteléshez.
Nem mondom, hogy ennek nincs jelentősége, de van még valami, ami meghatározza egy-egy népesség átlagos életkorát: és ez a társadalmi béke. Annak idején abban a hegyi faluban, ahol magam is "kutattam a titkot", az emberek nagyon messze éltek a világ zajától. Senki, sehová nem sietett, a közösség csendben és békében élte hosszú életét. A napokban olvastam egy hírt: az Athéntól kilencórányi hajóútra lévő Ikaria szigetén még nyolcvan évesen is fiatalnak számítanak az emberek. Az üzleteknek nincs nyitva tartási idejük, a tulajdonosok kedvük szerint nyitnak ki és zárnak be. Egyes boltok a becsületre épülnek: a vevő hazaviszi, ami kell neki, és otthagyja a pulton az érte járó pénzt. Az ottaniak a lehető legszorosabb kapcsolatot ápolják családtagjaikkal és szomszédaikkal, az idősek kulcsszerepet töltenek be a közösségben. Gyakran a nagyszülők nevelik fel unokáikat, vagy adott esetben vállalkozást vezetnek. A titkuk? Soha nem akarnak többet, mint amijük van, nem irigykednek, és nem beszélnek meg időpontot a találkozókra, nehogy ezzel is stresszeljék egymást.
Nem tudom, mi lenne az ikariai emberekkel, ha egy csuda folytán a szigetüket a Duna-Tisza közére sodorná valami földmozgás. Nálunk minden a hosszú élet ellen szól: egészségtelenül táplálkozunk, keveset mozgunk, a politika iriggyé tesz, mindenki többet akar, mint amennyije a szomszédnak van, és ütjük-vágjuk egymást. Ellenséget keresünk magunk és más népek között. Az eredmény: a magyarok korai halálozása az uniós átlagnál 70 százalékkal magasabb, a legkevésbé érintett franciákénak több mint háromszorosa.
Amikor legutóbb ilyesmiről beszélgettünk orvos barátommal, elárulta, hogy ő is tud egyfajta "titkot". Aki hosszú életre vágyik, ne járjon moziba, ne igyon alkoholt, kerülje a stadionokat és a szexet, ne olvasson újságot, ne nézzen tévét. Azt nem tudja garantálni, hogy aki eszerint éli az életét, végül matuzsálemi korú lesz, de hogy nagyon fogja unni, abban egészen biztos lehet.
