József Attilát 1937. december 3-án Balatonszárszón gázolta el a vonat. A közhiedelem szerint a költő öngyilkos lett, amit sokan vitatnak tragikus balesetnek tartva a mindössze 32 éves József Attila halálát.
Ferencvárosban, a Gát utcában, a költő szülőházában az év kiállítása díjat is elnyert emlékhelyet működtető önkormányzat a hagyományostól meglehetősen eltérő módot választott a szomorú 80. évfordulós emlékezésre azzal, hogy versvonatot indított Balatonszárszóra és vissza. A nosztalgia vasúti kocsikban fél órás etapokban egymást váltó művészek adták elő József Attila alkotásait, vagy a róla született műveket, vagy a költővel való személyes kötődésük történetét. A kezdeti némi értetlenség: melyik kocsiban ki mikor játszik, és az időbeli csúszás miatt kialakult elégedetlenség végül azonban legyőzhető volt.
Az 1.) "TISZTA SZÍVVEL" csomag keretében Jordán Tamás mászkált föl, le miután megegyezett a technikussal, aki szeretett volna találni egy előadót. "Tudja én itt József Attilát fogok mondani" válaszolta a magát a körülményeknek megadó Kossuth-díjas színész az ugyanazon körülményekkel elégedetlen fiatalembernek.
Jordán Tamás találkozását József Attilával először kamaszként hallhattam a Szabad Ötletek Jegyzéke című műsorában. A fejhallgatóban hallott, alig érthető suttogás revelatív erővel hatott rám, akkor és ott úgy éreztem, senkihez nincs több közöm, mint József Attilához. Felnőve a lázadni elfelejtő tinédzserkorból féltem, hogy Jordán József Attilája már nem fog hatni rám. A december 3-i délelőtt bizonyította, hogy ez mennyire felesleges aggodalom volt. Jordán Tamás képes volt a versvonattal kapcsolatos berzenkedésemet is feledtetni.
Fejhallgatós készüléket osztottak most is, mint anno a Radnóti Színpadon. A színész először saját, József Attilával kapcsolatos viszonyáról beszélt. Azután áttért a saját fogalmazása szerint "motyorászós" versmondásra. Majd két vers között mesélt, mesélt a Szabad ötletekről, az előadás keletkezéséről, iróniával a hangjában a színházi pályázatok szakmai szempontú elbírálásáról, és "mindjárt rátérünk a sorosozásra" - engedte meg magának a felvetést, a vasúti kocsi közönsége pedig értette és értékelte az abszurdot súroló helyzetben magát feltaláló Jordán Tamást. Aki a Kertész leszek-kel zárta furcsa délelőttjét.
És tényleg, kit érdekel a morbidként is értékelhető ötlet, a kevéssé fűtött vasúti kocsi, a nehézségekkel küzdő szervezés, a csúszás az időben és a tájékozatlan technikus, ha félig suttogó hangon hallja egy húsz éves költő szavait:"Kell az nagyon, igen nagyon, /Napkeleten, napnyugaton, / ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág".
*
Fellépők a MÁV Nosztalgia-vonaton: Jordán Tamás, Farkas Ádám, Posta Victor, HOBO, Sebő Együttes, Kávészünet zenekar, Ostinato együttes
