Megtartották az első megbeszélést a Frank-Walter Steinmeier német elnök közvetítésével a német kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között a nagykoalíció esetleges folytatásáról, a két órán át tartó egyeztetéseken azonban nem történt előrelépés, igaz, csodára nem is lehetett számítani. Az SPD most kivárásra játszik. Martin Schulz pártelnök nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben. Nemcsak a közvélemény megosztott (az ország keleti felében igen népszerűtlen a nagykoalíció gondolata), az SPD-ben sincs egység. A párt vezetése hétfőn terjeszt elő javaslatot arról, hogyan is képzeli el az együttműködést.
A nagy kérdések azonban nem jövő hét elején dőlnek el, hanem a szociáldemokraták következő hét végén esedékes kongresszusán. Ekkor körvonalazódnia kell annak, hogy a párton belül inkább hajlanak-e a CDU/CSU-val való együttműködés folytatására, vagy sem. Schulz nyíltan nem állhat egy „folytassuk a nagykoalíciót” mozgalom élére, mert éppen ő volt az, aki már a parlamenti választás óta mereven elzárkózott ettől a lehetőségtől, véleménye csak múlt hét eleje óta változott meg.
A fiatal szociáldemokraták azt követelték, hogy a pártkongresszuson hozzanak határozatot arról: nem lesz nagykoalíció. Johannes Kahrs, a párt konzervatív szárnyának vezetője viszont ezt a megoldást támogatná. Schulzot márciusban száz százalékos eredménnyel választották meg a párt élére, a nagy belső megosztottság miatt azonban egyelőre még az sem teljesen biztos, hogy ő marad a párt elnöke, bár utódjelöltek nem tolonganak az SPD portáján, s a mostani helyzetből egy új elnöknek sem lenne könnyű kievickélnie.
Sigmar Gabriel volt pártelnök, aki hírek szerint nagyon is örülne, ha következő négy évig a német diplomácia vezetője maradna, azt közölte, pártját nem szorítja az idő, s senki sem várhatja el azt, hogy olyan gyorsan döntsenek a CDU/CSU-val való együttműködés kérdésében. Az uniópártok türelme ezzel szemben véges, mielőbbi döntést várnának el a szociáldemokratáktól. Az SPD-nek azonban most a sietség ártana a legjobban.
