- Kelet-Közép-Európában író- és irodalomfétis van, esemény, ha egy író megszólal. Az elmúlt 27 év káros hagyománya, hogy a közéletben keveset vettek részt az írók. Ha tényleg van mondanivalójuk, ami nemcsak irodalmi fecsegés, akkor annak szokott lenni következménye, de az írók sokszor csak fecsegnek, és akkor senki nem figyel rájuk – válaszolta Parászka Boróka arra a kérdésre, hogy van-e hatása, ha egy író megszólal közéleti kérdésekben. Szerinte a magyar írók nem elég radikálisok, távol tartják magukat a politikától. Konok Péter szerint az írók szerepe az is lehetne, hogy minél többeket motiváljanak a közéleti párbeszédben való részvételre, amire az internet megfelelő közeg. A beszélgetés során később elmondta, nem híve annak, hogy az irodalom magát mesterséges piedesztálokra emelve ne foglalkozzon dolgokkal.
Széky János szerint Esterházy Péter sajátos helyzetbe került, amikor megváltozott a magyar irodalom közéleti szerepe. - Én még abban nőttem fel, hogy Magyarországon az író a vízügyi igazgatóság szerepét is vállalja. Ez a 80-as években kezdett el megváltozni. Szabadságot jelentett, hogy ne kelljen vállalni ezt a szerepet. Esterházy ennek a liberális felszabadulásnak az egyik zászlóvivője volt. Úgy politizált, hogy egyértelmű volt a véleménye, de nem szólt bele semmibe a közéleti arénában – mondta Széky és később megjegyezte, hogy Esterházy legnagyobb érdeme az akkori diktatúra által meghatározott, elfogadott köznyelv lebontása volt.
Szily László szerint a rendszerváltás előtt az újságírás szinonimája volt a hazugságnak, főleg az olyan szubjektív műfajokat tekintve, mint a publicisztika. Esterházy viszont megmutatta, hogy az újságírás lehet értelmes dolog, ehhez stílust és nyelvet prezentált. Viszont az esterházys hátralépés már nem igen jellemző. - Olyan területen dolgozom, ahol a publi egyre jobban elural mindent. Rövid távon ez a műfaj hozza a legtöbb jutalmat a közönségtől. A szerzők viszont könnyen belecsúsznak abba, hogy a saját közönségüknek kezdenek játszani, így kapják meg azt a lájkmennyiséget, amitől jól érzik magukat – mondta Szily és hozzátette, a publicisztika ma leginkább beszólást jelent, de ha mindenki csak beszól, az unalmas. Széky megjegyezte, attól, hogy valami több ezer embernek tetszik, még semmi nem változik. Ez a tetszeni vágyás idegen volt Esterházytól, akinek megvolt a véleménye és érdektelen volt számára, hogy mások mit várnak tőle.
Józsa Márta megjegyezte, hogy az írók talán azért ódzkodnak a publicisztikától, mert ez egy múlékony műfaj és tehetségük pazarlásának gondolhatják. Konok Péter úgy gondolja, hogy ez lehet érv, de finnyásság is van benne. Parászka Boróka szerint a 80-as években úgy gondolkodtak a politikáról, mint amit helyettünk és fölöttünk csinálnak, amihez lehet nem túl sok közünk. A rendszerváltás után pedig úgy vélték, hogy a politika, ha jól megy, működik magától. Fel kell azonban ismerni, hogy ez nem tőlünk független dolog, és ki kell találni, hogyan tudunk benne lenni és beszélni róla. - Nemcsak arról van szó, hogy nincs idő regényt írni. Hanem ha kilép valaki az elefántcsonttoronyból, akkor talán megdobálják tojással, nem kap ösztöndíjat. Ezt a kockázatot be kell vállalni, ennek fontos állomását Esterházy jelölte ki - mondta és később megjegyezte: a publicisztikát nyelvileg hatásos, csattanóval végződő dolognak képzeljük el, az elemző szemléletet azonban jobbnak tartja, mert alkalmas lehet arra, hogy kikényszerítsen valamilyen párbeszédet.
Józsa Márta végül azt kérdezte, hogy ha főszerkesztők lennének, milyen szöveg megírására kérnék fel Esterházyt. Konok Péter megengedné, hogy írjon, amiről akar, Széky egy Javított kiadás nevű rovat írásával bízná meg, amelyben az állambiztonsági örökség mára tett hatását kellene értékelnie, Szily pedig a zaklatási botrányokról íratna vele. Parászka Boróka említette a legrendhagyóbbat: ő arra kérné, hogy legyen egy független gerillamédia háborús tudósítója, menjen Afganisztánba és írjon riportot az afgán nőkről. Azért, hogy rendelje alá a szöveget a mondanivalónak, az alanynak, és mozduljon ki egy kicsit. Ő egyébként a magyar irodalomból mindenkit terepriportra küldene.
