Porcelán szavunk idegen eredetű, a vénuszkagylót, porceláncsigát jelentő olasz porcellana szóból került át nyelvünkbe, és arra utalt, hogy az anyag fehérségét, különlegességét a kagyló héjához hasonlították.
A porcelán a legnemesebb kerámiaféleség, magastűzön, mázasan 1200 °C és 1400 °C között tömörre kiégetett, kagylós törésű anyag. A kőcserépből fejlődött ki a gyártása, kaolin, kvarc és földpát keverékéből áll. Keménységét és további fizikai tulajdonságait leginkább a mullitnak köszönheti, mely tipikusan 1100 °C fölött keletkezik a porcelán egyik fő alapanyagából, a kaolinból. Nevét fő lelőhelyéről a kínai Gaoling hegyről kapta.
A 18. század közepére Meissenben a porcelángyárak már szép, fehér színű porcelánt tudtak gyártani, alkalmazták a máz alatti kék festést és kialakult a „hagymaminta”. A gyár szobrásza, Kändler teremtette meg az európai figurális porcelán szobor műfaját. Szobrait kortársairól, barokk stílusban mintázta meg. (forrás. http://archifirka.blogspot.hu)
Az első időkben természetesen a megbízó nevét kellett hirdetnie a meisseni porcelánnak, ezért az első tányérok alján az AR betűk láthatók, ez az Augustus Rex vagyis Ágost király rövidítése. Ez a márkajelzés két évtizedig volt forgalomban, nagyjából addig az ideig, ameddig a porcelánkészítés titka ki nem szivárgott az európai nagyvárosokba is. Az eredetileg államtitokként kezelt receptet egy porcelánfestő Bécsben eladta, ahol a szász város igen nehéz ellenfélre akadt. Az 1718-ban alapított, konkurens Augarten arra késztette Meissent, hogy új formatervezéssel rukkoljon elő, ezt pedig új márkajelzéssel hangsúlyozták.
Meissen tudta, hogy a titok kiszivárgása után folyamatosan el kell kápráztatnia a főurakat termékeivel, ezért a legkiválóbb mesterembereket szerződtették a manufaktúrához. Johann Gregor Höroldt festő új színskálát dolgozott ki a porcelán festéséhez, az ő nevéhez kötődik a vörös, bíbor, zöld, kék és sárga felhasználása, de a máz alatti díszítéstechnikát is ő találta ki. Az AR jelzést három darab hárombetűs rövidítés követte: K.P.M. mint "Königliche Porzellan-Manufaktur", M.P.M. vagyis "Meissener Porzellan-Manufaktur" illetve K.P.F. "Königliche Porzellan-Fabrik" - azaz királyi, meisseni porcelánmanufaktúra, illetve királyi porcelángyár (megj.: ez a KPM nem összetévesztendő a KPM Berlinnel, az 1763-ban alapított másik luxusmárkával).
A hamisítványok elterjedése miatt Erős Ágost elrendelte, hogy 1731-től kizárólagosan a két kard legyen a meisseni porcelán védjegye. Innentől kezdve a 21-ig századig megszakítás nélkül használják a két kardot a márka logójaként. ( forrás: deluxe.hu)
