Ha nem tudnám, hogy miről van szó, azt hihetném, hogy egy szupersztárt népszerűsítenek mindenfelé. Így reagált New Yorkból hazalátogató barátom arra, hogy állandóan Soros György nevével és fotójával találkozott. Pedig hiába folyik még a vízcsapból is a milliárdos neve és tetteinek leleplezése, szó sincs itt szupersztárságról. Egyszerűen a személyi kultusz újabb megnyilvánulása érhető nyomon a hazai belpolitikában. Csak persze - magyar módra - ez is fordítva van, mint megszoktuk. Nem a nagy vezért dicsőítjük, hanem ellenséget, rémet, mumust gyártunk. A cél azonban ugyanaz, mint a valódi személyi kultusz esetében: egybe kell kovácsolni a népet, mert csak így lehet erősíteni és főképp megtartani az áhított hatalmat.
Talán az sem véletlen, hogy a mindent elsöprő Soros-kampány közepette - és a kínai kormányfő látogatása előtt két nappal - tartottak nemzetközi konferenciát Budapesten Sztálin árnyékában - A szovjet modell exportja Kelet-Közép-Európában címmel. Egyértelmű volt a szándék: rávetíteni napjainkra mindazt, amit letűnt korokból elítélendőnek tekintenek, s azt bizonygatni, hogy az átkos módszereknek napjainkban is vannak folytatói (liberálisok, civil szervezek, meg a politikai korrektség). Árulkodó Kövér László házelnök mondata, mely szerint Sztálin árnyéka időben és térben messzire vetül, hiszen "a politikai befolyásolást biztosító uralmi modell napjainkban is virágzik".
És tényleg. Csak azt nem veszik észre a fordított személyi kultusz kiagyalói - a sztálini örökség folytatói -, hogy éppen azt csinálják, amitől elhatárolódni akarnak. A Soros-kampány pontosan azt tükrözi, hogy az egykor bevált módszerek tovább élnek. Egy kicsit másképp, de hatásosan. Apró különbség, hogy ezúttal nem bálványozni kell - bár meglehet, annak is eljön az ideje, ha már Sorossal és híveivel leszámoltak -, hanem félelmet és gyűlöletet kelteni, a hatalom érdekében alkalmazni az állandó agymosást.
A szlogen meg régóta nem változott: egy a tábor, egy a zászló - mindenki ehhez tartsa magát.
