Mi sem mutatja jobban a karácsony közeledését, mint az, hogy Vasban, Zalában és Dél-Somogyban a gazdák megkezdték a karácsonyfának való fenyők kitermelését. A nyugati-délnyugati határvidék az ország első számú „karácsonyfa-lelőhelye”, a hazai otthonok kilencven százalékába innen származó fenyő kerül.
A dél-somogyi Csurgón és a környező településeken november közepétől százezer szám vágják a fenyőket: lucot, szerb lucot, nordmannt, ezüstöt, kolorádói jegenye- és feketefenyőt. A fákat először nagy telephelyekre szállítják, onnan viszik el aztán a viszonteladók és az exportőrök. Merthogy Magyarország komoly karácsonyfa-exportőrnek is számít.
- Romániából elsősorban a nordmannt keresik – magyarázta Csordás Tiborné, aki családjával csaknem negyven hektáron termel fenyőfát Berzence környékén –, Lengyelországból és Szlovákiából az ezüstöt és a lucot, s az utóbbit viszik igencsak nagy mennyiségben, csak éppen földlabdával együtt az olaszok is. Nekik a legjobb minőség kell, csak a szép formájú, dús fákat veszik át, így sokan rá is álltak, hogy folyamatosan visszanyírják a lucot.
- Viszont, ha szép a fa, Olaszországban bizonyosan vevőre talál, a negyven centis ugyanúgy, mint a háromméteres. - Ezt már Károly, a csurgói őstermelő mondta, aki hozzátette: a nagyobb kereslet a luc korábbi gyalázatos felvásárlási árát is feljebb tolta. Persze a termelők jobb piaci pozíciójához az is kellett, hogy éppen az alacsony ár miatt néhány évig nemigen ültették a fajtát a termelők, s így meglehetős űr keletkezett a piacon: tulajdonképpen hiánycikk lett a lucfenyő… Ráadásul a magasabb minőségi követelmények is meghosszabbítják a növekedési időt: egy normál, hazai piacra szánt lucfenyő 5-6 év alatt lesz vágásérett, a taljánoknak szánt egy-két évvel tovább nőhet. A leglassabban a nordmann térül meg: úgy egy évtized alatt nő meg kétméteresre. Legalábbis, ha kedvező az időjárás, hiszen a fenyő igencsak kiszolgáltatott a klímának.
- Ha nagy a szárazság, hamarabb kezdi el hullatni a tűleveleit – mondta Csordás Tiborné. – Szerencsére az idén elég sok eső esett, így magas a fák nedvességtartalma. Vagyis nem fenyeget a veszély, hogy szilveszterre már kopasz fák kornyadoznak a lakásokban. Persze a termelők nem is halogathatják a fák kivágását, hiszen a viszonteladók december elejétől már megkezdik a fák elszállítását. Ilyenkor a somogyi, zalai utakon egymásba érnek a fenyőfát szállító kamionok.
- A föld nem túl acélos, meg aztán errefelé másból nehéz is megélni, hiszen nincsenek gyárak, üzemek – vélekedett Csordás Tiborné, miért is az ország délnyugati csücske lett a honi „fenyőgyár”. A szocializmusban a környék határsávnak számított, ezért ipart nem engedtek telepíteni a vidékre, a földből kellett megélni, de a gabona- és takarmánynövényeknek nem kedvezett az itteni talaj. Sokan ezért málnáztak, ribizliztek, ám a rendszerváltás után megszűntek a konzervgyárak, nem volt hová eladni a termést, így egyre többen átálltak fenyőre. Aminek kifejezetten kedvez a kötött és félkötött anyagos talaj, a klíma, s az évi nagyjából 800 milliméternyi csapadék: egy hektárról akár tízezer fa is lejöhet.
Ezt persze tudták a tolvajok is, akik hosszú éveken keresztül dézsmálták a termést, ám az elmúlt években a polgárőrségnek és a rendőröknek köszönhetően jelentősen visszaesett a lopások száma. Kirívó esetre csak egyre emlékeznek Csurgó környékén: három éve egy ültetvényen minden fának levágták a csúcsát – tíz év munkája ment az aprítóba…
