Az 1483-ban Urbinóban született művészt mindmáig a keresztnevén ismeri a világ, vezetékneve, Santi a festményein sem látható. A bécsi bemutatón az Albertina saját képei szerepelnek, további ismert múzeumok, köztük a Vatikáni múzeum, az Uffizi, a magyar Szépművészeti, a brit királyi múzeum, a párizsi Louvre adták kölcsön a tulajdonukban lévő rajzokat-festményeket. Összesen 18 festményt és 132 rajzot láthatunk a tárlaton. A kékre varázsolt falakon elhelyezett alkotásokat az osztrákok az Ahmolean Museum Oxforddal együttműködve állították össze.
A kiállítás egyszerre tematikus és követi a művek időrendjét, egy külön teremben „gyűltek össze” például Raffaello madonnái. De pontosan követhető az 1504-ig tartott umbriai időszak, amelyben Raffaello festő és aranyműves apjától, Giovanni Santitól tanulta a festészetet. Szülei korai halála után következett a firenzei négy év, amelyek során Michelangelo és Leonardo da Vinci művei hatottak a tízes éveiben járó, 17 éves korában már mesteri címmel rendelkező művészre. Ebben a korszakban bontakozott ki Madonna-festészete. Következett a 37 éves korában bekövetkezett halálig tartó római időszak, amelyet Raffaello immár II. Julius és X. Leo pápa szolgálatában töltött el, a pápai főváros fantasztikus épületeinek festőjévé, építőjévé avanzsálva.
A vallásos képeket, rajzokat festő művész nagyon is világi életet élt: az Albertina igazgatója, a kiállítást megnyitó Klaus Albrecht Schröder felhívta a figyelmet az ábrázolt figurák kerekdedségére, életigenlésére. (Tudott, hogy Raffaellónak rengeteg szerelmi kapcsolata volt, ez is okozta a végzetét: valószínűleg vérbajban halt meg.)
Firenzéből kölcsönözte a bécsi képtár az 1511-ben készült Madonna dell’Impannata című festményt, amelyet elhelyezésével, megvilágításával a kiállítás fénypontjává emeltek a rendezők. A festő világiságának legékesebb bizonyítéka ez: a gyermekként ábrázolt isten önfeledt játszadozásában bemutatni, nyoma sincs a vallási szigornak, szikárságnak. Az igazgató felhívta a figyelmet a kor összes létező rajzeszközével, de főleg vörös krétával készült rajzokra: ezeken gyakorolta az alkotó az emberi formák, testrészek, mozdulatok ábrázolását. A későbbi színes festmények egy-egy részlete látható a krétarajzokon, néha csak egy vádli, egy magasba lendülő kar vagy egy lovas harcos.
Az Ifjú képmása és az Esterházy Madonna is látható az osztrák kiállításon. A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő alkotásokról szerencsére már nem az jut elsőként eszünkbe,hogy 1983-ban egy olasz-magyar bűnöző csoport elrabolta azokat, sokkal inkább a Máriával ábrázolt gyermek és Keresztelő Szent János alakjának befejezetlenségére összpontosítunk.
