Szeptember végén még nem mértek Ru-106-ot, október első hetében azonban már hazánkban is kimutatható volt a sugárzó izotóp – írta Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója válaszul arra a levélre, amelyben Szél Bernadett, az LMP frakcióvezetője kért tőle információkat a Magyarország fölött is megjelent, orosz eredetű radioaktív felhőről. Mint jelezte, „Az OAH október 9-én hírt jelentetett meg a honlapján, amelyben tájékoztatta a lakosságot a Ru-106 szennyeződés mértékéről, az egészségügyi kockázatokról, valamint a Ru-106 szennyeződés lehetséges forrásáról (…) Október 17-én az OAH újabb hírt tett közé a honlapján, amelyben ismertette a lakossággal a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által készített összefoglaló jelentés lényegét, amely szerint a levegőben kimutatható Ru-106 izotóp mennyisége csökkenő tendenciát mutat, és nem jelent egészségügyi kockázatot”.
A valóságban a nukleáris biztonságért felelős magyar hatóság honlapján ma is csak az említett két októberi közlemény található, mindkettő igyekszik kisebbíteni a szennyezés súlyosságát, és egyikben sincs információ a sugárzás forrásáról (még ország-szinten sem), miközben mára egyértelművé vált, hogy a határértéket ezerszeresen (!) meghaladó kibocsátást Oroszországban, az Ural déli részénél érzékelték először, abban a társégben, ahol a paksi bővítésben érdekelt Roszatom majaki nukleáris hulladék-feldolgozó üzeme működik. Ahogyan lapunk tegnapi számában jeleztük, a Greenpeace-től – amely Oroszországban ügyészségi feljelentést is tett az ügy miatt – azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a ruténium 106-os izotópja abban a munkafázisban keletkezik, amikor a sugárzó hulladék feldolgozása során keletkező, nagy aktivitású sugárzó „salakból” a további tárolás céljára üvegszerű anyagot készítenek. Vagyis a Ru-106 technológiai okok miatt valóban származhat a Föld legszennyezettebb térségének számító Majakból. Nehezen érthető, hogy ezeket a nemzetközi sajtóban széles körben tárgyalt összefüggéseket az OAH miért nem tartotta szükségesnek a magyar lakosság tudomására hozni. Az is kimaradt a hivatal eddigi kommunikációjából, hogy amennyiben egy nukleáris intézményben a környezet jelentős sugárterhelésével járó esemény történik, akkor azt a vonatkozó nemzetközi egyezmények szerint jelenteni kell a nemzeti hatóságnak illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek, vagyis a majaki üzemet működtető Roszatom vélhetően az információs kötelezettségét is megszegte.
A Greenpeace arra is felhívta a figyelmünket, hogy az ügy kommunikálása jelentős hasonlóságot mutat azzal, ami az 1986-os csernobili baleset idején történt - 1. hallgatás, 2. tagadás, 3. a külső bizonyítékok hatására részleges beismerés, 4. ködösítés és relativizálás –, mintha az orosz (és a magyar) tájékoztatási gyakorlat három évtized alatt nem sokat változott volna.
