Mostohafalva – ezzel a címmel fogalmazta meg panaszáradatát a századforduló előtt Nagy Iván történész, amikor az aprócska Nógrád megyei falu, Horpács hányattatásairól fakadt ki az alispánnak, szolgabíráknak, útbiztosoknak. Jókora indulattal rögtön azzal kezdte, hogy már az sem véletlen, miért a horpad igéből eredeztetik a település nevét: „Ennek a szerény kis falunak a jóléte, szerencséje a mohácsi ütközet óta folyvást horpad”. Mindenekelőtt azt panaszolta, hogy a község lakosainak száma egyre csak apad, a településnek „nincs erdeje, nincs köve, nincs homokja”, de nincs a falunak még egy jóravaló, járható útja sem. „Miért? Isten tudja miért! Talán azért, mert adóját példás pontossággal fizeti!” – háborgott a történész.
– Ma már azért jobb a helyzet ennél, de tény, Nagy Iván panaszai közül van, ami ma is aktuális – mondta Molnár Zoltán, aki lassan húsz éve, 1998 óta vezeti a szlovák határ közelében fekvő települést. Kezdetben függetlenként indult és nyert, 2006 óta viszont MSZP-s polgármesterként intézi a község ügyeit a főállásban gyógypedagógusként dolgozó faluvezető.
Ahogyan jó száz évvel ezelőtt, úgy ma is az a legnagyobb gondjuk, hogy öregszik és fogy a falu. Ma már csak 175-en lakják a községet, ráadásul a horpácsiaknak csupán harmada aktív korú, a többiek mind nyugdíjasok. "Az idén eddig egy gyerek született, de már négy temetésünk volt” – hozta fel a súlyos demográfiai statisztikát Molnár Zoltán, aki azonban nem csak kesereg, hanem megoldási javaslattal is szolgált. Mint mondta, egyre több a faluban az olyan ház, ahonnan kihaltak az öregek, utódaik pedig nem tudják eladni az ingatlant, ezért az üresen, kihasználatlanul pusztul. Ha az önkormányzat meg tudna venni 4-5 ilyen házat, felújíthatná, majd bérlakásként hasznosítaná őket, akkor az ország hátrányos helyzetű térségeiből ide lehetne csábítani fiatalokat, akik új életet lehelnének a faluba. Molnár Zoltán szerint akadnának jelentkezők, mert a környéken – mindenekelőtt Rétságon és Nagyorosziban – van elég munkahely, aki akar, az tud is dolgozni a környéken.
– Ahhoz azonban, hogy házakat vehessünk kormányzati segítség, sok millió forint kellene. Önerőből nem tudunk belevágni ebbe, de egy ilyen apró település kérését ritkán hallják meg odafent – utalt a polgármester arra, hogy a jelek szerint túl kicsik ahhoz, hogy ilyen nagy ügyekben változást érjenek el.
A kicsiségnek azért előnye is akad: hiába régóta szocialista itt a polgármester, hozzájuk szinte soha nem érnek le a nagypolitikai csatározások. – Egyszer ugyan ránk küldték a kormányhű médiát a ravatalozó felújítása miatt, de általában csak annyit érzékelünk, hogy a falunapon eddig még csak egyszer vett részt a térség fideszes országgyűlési képviselője. A napi ügyekben nem érződik, hogy ellenzéki vezetésű a település – vélekedett Molnár Zoltán. Igaz, ebben szerinte szerepe van annak is, hogy náluk Nógrádban működik még valamiféle szakmai összetartás: mindenki tudja, ki, hová húz, de a legtöbb esetben nem a pártszín alapján születnek a döntések. Példaként – hogy megint csak visszatérjünk Nagy Iván panaszáradatához – azt hozza fel a polgármester: igaz ugyan, hogy bő száz év után újra a Mostohafalva elnevezéssel kellett példálóznia és könyörögnie, de végül a Fidesz-kormány idején sikerült elérniük, hogy felújítsák a településre vezető már-már járhatatlan bekötőt.
A polgármester szerint egyébként ezzel az útfelújítással "lett kész" a település. Mint mondta, teljes az infrastruktúra, az utak aszfaltozottak, minden önkormányzati épületet felújítottak, sőt, hét kamerából álló térfigyelő-rendszert helyeztek üzembe, így a közbiztonság is javult. Molnár Zoltán szerint mindezt hosszú évek szigorú gazdálkodásával érhették el: költségvetésük mindössze évi 40 millió forint – amiből jelentős összeget fordítanak a közmunkások foglalkoztatására –, így ha mindent kifizetnek, akkor évente csak 2-3 millió forint szabadon felhasználható forrásuk marad. De legalább, fűzte hozzá, nincs adósságuk. Itt említette meg a polgármester – s ezzel legalább annyira büszkélkedett, mint panaszkodott –, hogy eddigi legjobb évük akkor volt, amikor a kormány kompenzálta azokat a településeket, amelyeknél a jó gazdálkodás miatt nem volt szükség adósságátvállalásra: kétszer 3 milliót kapott a falu, az egyikből a hivatali épületet korszerűsítették, a másikból a temető kerítése újul meg jövő tavasszal.
