Átmenet V-VI. - Farkas-Pap Éva műve
Szép anyagok és fölényes technikák uralják az idei szobrászbiennálét Szentendrén. Seregnyi szakmai élmény. Farkas-Pap Éva Átmenet sorozatának újabb darabjai is az erezet, a fatisztelet és a lágyan céltudatos beavatkozás különös feszültségét teremtik meg, Rozsnyai Béla látszólag fémforgácsból (spén) konstruál acélkék plasztikát, Popovics Lőrinc szintén nonfiguratív Szegmentje meg egyszerre kínálja a ragyogóra csiszolt szemcsés kő és a beleapplikált zöldes üveg eleganciáját.
Az azonban, ahogyan Pálffy Katalin farag (elnagyol, szinte csak lapogat) szemcsés, szivacsos lusta kövekből Közel-Kelet-gyanús, esetleg Kolumbusz előttről ismert Szimbólumokat, az már anyagnak, technikának és szuverenitásnak rendkívüli találkozása. Parlag István kőből farag (ha valóban kőből: katalógus nincs, anyagról-technikáról a cédulák hallgatnak) összenyomott perspektívába torzított, provokatív Hokedlit, és a hasonló művek emelkednek ki az általános átlagból.
A közeg nem is lehet más. Ha a szentendrei biennálék ugyanúgy toborozzák össze a művészet, egy művészeti ág képviselőit, mint teszik a mostanában újra celebrált nemzeti szalonok, azaz, ha felismerhető kritériumok és felismerhető zsűri híján a minél népesebb jelenlét a fontos, akkor az eredmény sem lehet más, mint műcsarnoki átlag.
Tegyük hozzá mindjárt, hogy ez az átlag most szakmailag nem igénytelen, azaz, derék. Szentendrén az idén csak jó közepes, és jó néhány közepesből messze kiemelkedő művet talál a látogató.
Dehandt Antal - Tájrészlet erdősziluettel
Dechandt Antal egészen költői-drámai hatást teremt láthatóan keményfából kihasított, súlyos tömbjével, amelyet aprólékos fafaragó technikával mozgatott meg, hogy elérje a címben ígért sejtelmes hatást. (Tájszelet erdős sziluettel). Nem kevésbé meghökkentő, szellemes az az anyag és produktum közötti ellentmondás, amely fémhuzalokból szervez Szövet IV.-et. Becskei Andor ugyanis nem bujtatja, keresztezi és sodorja rozsdás vaspálcáit, hanem fémmunkás módra csupán összehegeszti, és az egymásra nehezedő rozsdás szálak, meg a nem kevésbé rozsdás hegesztésnyomok egyszerre fém és szövet, és egyszerre sem fém, sem szövet izgalmas benyomását keltik.
És még mindig fémek: Szabó Virág valóban bukolikus emlékeket ébreszt fém négyzetek, geometrikus rend és fémszálakból (alumíniumból?) sodort apró vegetáció segítségével. (Csendszigetek – Kertek alatt.) A hatás már-már szürreális, ha nem oly gorombán is, mint Szilágyi Bernadett kíméletlen műveiben.
Gváridán Ferenc - Pilinszky János
A művész törött-hasadt mosdótálban tekeredő spirálkígyókkal ábrázol szürke Agymosást, bádogcsatornából kiáradó fémszáláradattal valami olyasmit, ami a cím szerint Test és lélek; víziói éppolyan elrettentőek, mint a jelenség, ami a témájuk. Ezzel Szilágyi egyszersmind meghatározza a múlthoz kapcsolódás mércéjét. Követője kevés, expresszionista előzményekre joggal Gvárdián Ferenc hivatkozhatna, de ő elfogódottság nélkül. Pilinszky János és Simone Weil: két olyan egyéniséget idéznek meg mellszobrai, akiknek a védtelen érzékenységét és az erős egyénségét egyszerre kell megragadni. Gváridán szobrai ezt teszik. A végtelenül finom mintázás és a matéria (samott?) érdes minősége, a büsztök tiszta plasztikai ereje, meg a kerámia tudott törékenysége együtt válik kétségbevonhatatlanná, emberi-művészi hitelességgé.
Összesen nyolcvanhat kiállító, 114 mű: minden műbarát megtalálhatja majd – ez a tömeges kiállítások egyetlen hozadéka – a számára lényegtelent és a kedvére valót. A két pólust előzékenyen jelzi az udvaron két, nem a kiállításhoz tartozó, ha úgy tetszik, ottfelejtett mű: Boldi (Szmrecsányi Boldizsár) Henry Moore örökségét aranyosra csücsörítő, jobb sorsra termett csiszolt köve, és Farkas Ádám nem kevésbé szép kövekből drámává, erővé és egyensúllyá faragott plasztikája.
Infó:
Dimenziók Szobrász biennálé
Szentendre, Művészet Malom
Nyitva: 2018. január 7-ig.
Bővebben: www.gyularozsa.com
