Miközben Németországban - ideológiai különbözőségeik miatt - egy sor nehézség merült fel a koalíciós tárgyalásokon az uniópártok, a liberálisok és a környezetvédők között, Ausztriában olyan olajozottan zajlottak a megbeszélések az Osztrák Néppárt és a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpárt között, mintha mindig egy koalícióban lettek volna. Múlt héten a két párt bejelentette, egyetértenek a fő kérdésekben, így már senki sem mentheti meg Európát attól, hogy egy tagállama kormányában a szélsőjobb is szerepet kapjon.
Ausztriában azonban nem látják tragédiának a fejleményeket. 2000-ben, amikor Wolfgang Schüssel és Jörg Haider állapodott meg az új kabinetről, Bécsben, a Heldenplatzon 150 ezren tiltakoztak a szélsőjobb kormányzati jelenléte ellen. Múlt szerdán viszont a szervezők szerint tízezren, a rendőrség szerint mindössze háromezren voltak jelen az FPÖ ellen szervezett tiltakozáson. Heinz Christian-Strache FPÖ-elnök szélsőséges körökkel való kapcsolatát sokan már csak afféle fiatalkori csínytevésnek tartják.
Tény, a szabadságpártnál megtanulták, hogyan kell gyorsan kivonni a forgalomból azokat a politikusokat, akikről kiderül, hogy a nácizmussal kacérkodtak. Így történt ez az alsó-ausztriai Andreas Bors esetében, aki egy felvételen náci karlendítéssel pózolt. Az FPÖ bejelentette: nem lehet a parlament tagja. Az új képviselőház első ülésén pedig a szabadságpárti képviselők gyopárt tűztek a ruhájukra, és nem búzavirágot, amely a XIX. századi német nemzeti mozgalmak, később pedig a náci-nosztalgia képviselőinek jelképe volt. Az FPÖ megpróbál elhatárolódni saját múltjától. Meg akarja akadályozni, hogy a Zöldekhez közel álló, vétójoggal rendelkező Alexander Van der Bellen elnök akár egyetlen miniszterjelölt ellen is kifogást emeljen.
Az FPÖ átalakulása azonban csak az egyik oka annak, hogy a választókat nem izgatja várható kormányzati jelenlétük. A másik, hogy Sebastian Kurz néppárti kancellárjelölt a kampányban már gyakran Strachénál is radikálisabbnak bizonyult. A cél Ausztriában is szentesíti az eszközt.
