Míg áramárhelyezéseink többnyire romlottak, addig egy gázár mutatónk javult az az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat által nemrég frissített 2017 I. félévi összehasonlító listáin. A közepes áramfogyasztási sávban a vizsgált 40 európai állam között a 11. helyről a 13.-ra, az eggyel magasabb fogyasztásúak között pedig a 10.-ről a 12.-re kerültünk. (Az Eurostat az EU-tagállamokon túl közli Ukrajna, Macedónia, Albánia, Koszovó, Moldova, Törökország, Montenegró, Liechtenstein, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Norvégia és Izland adatait is.) Szűken az EU-tagállamokat tekintve a 3.-ról a 4., illetve a 2.-ről a 3. helyre csúsztunk vissza. A közepes gázfogyasztási sávban viszont javítottunk: a teljes listán a 13.-ról a 12.-re kerültünk, csak EU-s körben pedig 4.-ből bronzérmesek lettünk. A többi helyezésünk változatlan. Általánosságban: míg a nem EU-s államokat is tartalmazó listák szereplőinek körülbelül negyede olcsóbb nálunk, addig az EU-n belül csak néhányan előznek bennünket. Vagyis: jellemzően EU-n kívüli európai államokban kedvezőbb az energiadíj.
A vásárlóerőhöz képest felállított sorrendekben viszont némi javulás tapasztalható. Ránk is fér, hisz eleve rosszabb helyzetből indulunk. A 35-36-os bővített listán az első három áramársávban a 8.-ról a 6., a 18.-ról a 15., illetve a 18.-ról a 16. helyre szépítettünk. A 31-es gázlistán megint csak a közepes sávban előztünk, a 9. pozícióból a 8.-ba. EU-s körben a két alsó áramfogyasztási sáv szerint a 6.-ról a 4., illetve a 12.-ről a 10., a közepes gázfogyasztás alapján pedig a 12.-ről a 11. helyre kerültünk. A többi helyezésünk nem módosult. A vásárlóerőnkről árulkodó kép olyképp foglalható össze, hogy míg a két felső fogyasztási sáv szerint továbbra is a középmezőnyben tanyázunk, addig a legalsó fogyasztásúakra jellemző 4.-6. hely már kedvezőnek mondható.
Az Eurostat 2017 I. félévi lakossági energiaár sorrendjeiből összességében az a következtetés vonható le, hogy míg az áramárak több európai tagállamban csökkentek, addig ez Magyarországon elmaradt; a gázárak és különösen a rezsire költhető jövedelem tekintetében viszont javulás körvonalazódik.
Jelen tudósítás normális esetben szaklapokba illene. Ám az energiaárak helyzetét a Fidesz a politikai propaganda központi témájává emelte. Ráadásul a kormánypárt rendszeresen a saját szája íze szerint értelmezi Magyarország európai rezsihelyezéseit, mi több, e tárgyban többször konkrét lódításon kaphatjuk a Fidesz és a KDNP politikusait. Érvelésük egyik – reklámokban, plakátokon, konzultációkon harsogott - sarokpontja, hogy a 2010-es kormányváltás idején Európa-szerte nálunk lett volna a legmagasabb a rezsi. Ez nem igaz. Azon túl, hogy az EU-n kívüli Európában – különösen a kontinens keleti felén – hagyományosan jóval olcsóbb az energia, ez az EU-n belülre se áll. A hazai lakossági rezsi ugyanis uniószerte a legrosszabb esetben is csak a középmezőnyhöz húzott. Tény az is, hogy e tekintetben a rezsicsökkentés után 2015-re a dobogó közelébe kerültünk. Azóta viszont már némi romlás tapasztalható. Ebből számos izgalmas, a Fidesz-propagandának viszont láthatólag már bonyolult következtetés vonható le. Lemorzsolódásunk fő oka, hogy míg az Orbán-kormány nem hajlandó érvényesíteni az energiatőzsdék tartós megfeleződését a hazai lakossági tarifákban, addig más – jellemzően liberális árrendszerű – államok egymással versengő ellátói ezt úgymond érvényesítik. Ez tételesen ellentmond a KDNP-s Aradszki András energiaállamtitkár visszatérő állításának, miszerint a szabadpiaci államokban csak nőtt volna az ár. Mindazonáltal abból, hogy helyezésünk nem esik vissza jelentősen, az is következik, hogy az árcsökkentések ellenére az energiaipar a liberális államokban is inkább profitot halmoz fel és tartalékol. Ez - az Orbán-kabinet hathatós segítségével - Magyarországon sincs másképp.
Bár a vásárlóerő szerinti rezsimutató egész mást jelent, a Fidesz ezt is rendszeresen, önkényesen, a valós helyzet megszépítése végett összemossa a tényleges árakkal. E tekintetben kétségkívül 2010 számított a legcudarabbnak, amikor több sor szerint nálunk volt a legnehezebb a rezsifizetés. Vagyis a középmezőnybe tartozó tarifákat az egyik legalacsonyabb jövedelemből kellett állnunk. Ugyanakkor helyzetünk e tekintetben most se túl rózsás: a középmezőnytől máig nemigen tudtunk elszakadni. Ehhez képest a Fidesz-propaganda rendszeresen a 2010-es, vásárlóerőhöz képest kimutatott, nagyon kedvezőtlen adatunkat veti össze a mostani, tényleges árak szerinti, előkelő helyezésünkkel, ami nélkülözi az értelmet és kifejezetten megtévesztő. Ezen kívül gyakorta nevezik EU-n belüli – kétségkívül büszkén vállalható - helyezéseinket „európainak”, miközben az Eurostat EU-n kívüli adatokat is magukba foglaló listái alapján „európai” helyezésünk jóval kedvezőtlenebb az EU-snál.
