A német uniópártok, a CDU/CSU, a szabaddemokrata FDP, valamint a környezetvédők hetek óta tanácskoznak a közös kormányzásról. Döntésük az Európai Unió jövője szempontjából is sorsdöntő. Ha ugyanis arra a követeztetésre jutnának, hogy nem képesek együttműködni, inkább jöjjön az előrehozott választás, az az EU döntéshozatali folyamatát is lelassítaná. Berlin veszítene nemzetközi erejéből, hiszen Angela Merkelnek – épp az unió egyik legfontosabb időszakában, amikor annak jövőjéről kellene felvázolnia a koncepciókat, és elképzelések születhetnek arról, miként lépjenek fel a lengyel és magyar „renitensek” ellen – a kampányra, a következő voksolásra kellene koncentrálnia.
Egyelőre bármi lehetséges. Nem túlságosan kedvező előjel, hogy a nagy bejelentés előtt szinte órákkal sem sikerült közös nevezőre jutni egy sor kérdésben. A nem éppen gördülékeny egyeztetéseket híven példázza, hogy Christian Lindner, a liberálisok elnöke a tárgyalások finisében kijelentette: nem hajlandóak engedni a már Németországban élő bevándorlók családtagjainak az államba való beengedéséről, családegyesítésükről, amit a környezetvédők tűztek zászlajukra. A Zöldek frakcióvezetője, Katrin Göring-Eckardt ezért a Rheinische Postban felszólította az uniópártokat arra, döntsenek végre ebben a kérdésben saját értékrendjük szerint. „Elvégre a CSU programjában kiemelt szerepet játszik a család” – közölte.
Jens Spahn, a CDU politikusa kompromisszumos megoldást javasolt. Felvetése szerint azon bevándorlók családtagjait engednék csak be, akik jól integrálódtak a német társadalomba. A menekülttéma egy másik vitatott kérdése az, korlátozzák-e 200 ezres felső határban azon menekültek számát, akiket egy év alatt beengednek az országba. Az uniópártok – beleértve a CDU-t – ezt támogatják, a Zöldek nem. A CDU és a CSU azt is elérné, hogy további államokat minősítsenek biztonságos országnak, ami a menekültek visszatoloncolását könnyítené meg. A környezetvédők viszont hallani sem akarnak erről.
Nézetkülönbségek merültek fel mindezek mellett a klímapolitikában, illetve az adatgyűjtésben. Az uniópártok szerint a messzemenőkig tárolni kell az egyes felhasználók kommunikációját érintő adatokat, a CDU szerint ez elengedhetetlen a terror elleni harcban. A Zöldek és a liberálisok viszont ezt a személyiségi jogok megsértéseként értékelnék.
Ha létrejön is a koalíció, Merkelnek már most fel kell készülnie arra, hogy negyedik kancellári megbízatása során számos akna nehezítheti kormányzását. A legtöbb ellentét nem is az igen konzervatív CSU és a Zöldek, hanem a környezetvédők és a liberálisok között merült fel. Részint talán azért, mert hasonló szavazóbázisra, a városi, polgári rétegre támaszkodnak. Merkelnek ezért – ha létrejön a koalíció – a két párt megzabolázása jelenti majd a legnagyobb feladatot. Ám meggyűlik majd a baja a bajor testvérpárttal, a CSU-val is. Ahhoz már hozzászokhatott, hogy Horst Seehofer, a CSU elnöke jobbról támadta a nagykoalíciós kormány munkáját. A bajor kormányfő azonban sosem akarta végveszélybe sodorni a kabinet munkáját, a szociáldemokrata politikusokkal is jól megértette magát. Seehofer pozíciója azonban megingott pártján belül, a CSU zuhanórepülésben van Bajorországban, a tartomány szavazói túlnyomó többsége szerint vissza kellene vonulnia. Ez esetben azonban a CSU még inkább jobbra fordulna, s Merkelnek a Seehofer székére áhítozó, jobboldali radikális Markus Söder tartományi pénzügyminiszterrel kellene egyezkednie, akitől nem sok jót várhat.
