Na most figyeljen a kedves olvasó! Teljesen igaza van a külgazdasági és külügyminiszternek, tényleg megdöbbentő és merőben szokatlan, hogy "egy demokratikus ország egy szövetséges demokratikus ország területén médiafinanszírozásba kezd saját költségvetési forrásból"! Ezt a cikket nyugodtan kirakhatják a külgazdasági és külügyminisztérium faliújságjára, mert ez a helyzet tényleg felháborító, még egy ilyen "ellenzéki" lap szerint is, mint a miénk.
Egyetlen apró megjegyzésünk van csak. A miniszter, nyilván félreértésből fakadóan, "szövetséges demokratikus országról" beszél, amit nehéz értelmezni. Magyarországon ugyanis, ha erre az országra gondolt, az egész vidéki nyomtatott sajtót, úgy, ahogy volt, lenyelte a kormánypárt néhány oligarchája. Ehhez ráadásul költségvetési pénzt is használtak, márpedig ez így még egyetlen demokratikus országban sem fordult elő. Már csak azért sem, mert az ilyesmitől a demokratikus országok automatikusan válnak nem demokratikussá.
Szijjártó Péter, amilyen szerencsés családba született, tanult olyan országban, ahol komolyan veszik a sajtószabadságot, és azt nemcsak az alkotmány első kiegészítése, de az egész államberendezkedés garantálja. Ha odafigyelt, tudhatja, mit tanítanak erről az ottani középiskolákban. Most mégis csodálkozást színlel, amiért az amerikai külügyminisztérium pályázatot hirdetett a magyar kormánytól független vidéki sajtóorgánumok számára.
Mindez azért történt, mert Magyarországot az amerikai kormány már nem tartja olyan országnak, ahol a pártatlan állami szervekre, a piacra és a közszolgálati médiára lehetne bízni a lakosság tájékoztatását. Ha Szijjártó olyannak tartja, megpróbálhatna érvelni. Helyette tiszteletet követel, mint hasonló szituációkban az összes többi nem demokratikus állam külügyminisztere szokott. De a tisztelet az utolsó, ami róla az washingtoni illetékesek eszébe jut.
