Az isteni ige arra tanít minket, hogy ne a véletlent, hogy ne a sors szeszélyét lássuk abban, hogy itt és most Magyarország élén keresztény, hitvalló kormány áll, hanem érezzük benne Isten kegyelmének megnyilvánulását – hangzott el a blaszfém kijelentés Orbán Viktor szájából a reformáció jubileumi emlékévének központi ünnepségén a Papp László Budapest Sportarénában. Jelzésértékű, hogy a kormányfő, aki előszeretettel hivatkozik hajmeresztő döntései során az állítólagos népakaratra, önnön legitimációját már-már Istentől eredezteti, akár az egykori egyeduralkodók. Mintegy kinyilvánítja, amit három kormányzati ciklusának ismeretében eddig is tudtunk: ő nem kormányoz, hanem uralkodik. És Luther Márton X. Leó pápát dorgáló szavaival élve, trónja vitathatatlanul romlottabb Babilonnál. Kabinetjének szociális érzéketlensége, szakpolitikai dilettantizmusa és korrupciós ügyei következtében Orbán népszerűsége három évvel ezelőtt még a mélyponton volt, és a migrációs hullám kontinenseken átívelő kataklizmája kellett ahhoz, hogy jövő áprilisban egy demokratikus akaratképző mechanizmus révén rezsimjét el ne sodorja a közfelháborodás. Hogy ez vajon a sors szeszélye-e, avagy tényleg Isten kegyelmének megnyilvánulása, azt mindenki döntse el a maga értékítélete alapján.
Szerencsére ismerjük a mondást, miszerint a fenségest a nevetségestől egy hajszál választja el. A hipokrita politikai szélhámosoknak pedig különösen vigyázniuk kell arra a bizonyos hajszálra. 2003-ban, amikor George W. Bush rászánta magát az azóta elhibázottnak bizonyult iraki invázióra, a háborút ellenzők feltették neki a kérdést, ugyan miért tartja magát tévedhetetlennek. Az elnök kenetes válasza a következő volt: „Minden nap olvasom a Bibliát.” Akik ebből azt a konzekvenciát vonták le, hogy az államfő hitvalló keresztény, azokat aztán keserves csalódás érte. Az amerikai sajtó több alkalommal megszellőztette, a nős Bush milyen obszcén szavakkal ostromolta megbeszéléseik során saját nemzetbiztonsági tanácsadónőjét. Különösebb felzúdulást az affér mégsem keltett a tengerentúlon; a Lajtától nyugatra ugyanis köztudott, hogy az önmagukat keresztényként feltüntető politikusok az esetek túlnyomó többségében csupán felhasználják a vallást önös céljaik elérése érdekében. Sajnálatos, hogy Közép-Európában a jelek szerint ez még nem evidencia.
A törvényhozási választás közeledtével a Horthy-korszak restaurációjának bűvöletében élő honi klérus, úgyszólván felekezetektől függetlenül, mindinkább beáll a számára látványos gesztusokat tevő Orbán Viktor mögé. Hazánkban komoly hagyományokkal bír a krisztusi gyakorlatra fittyet hányó integrista irányzat, mely a történelmi egyházak tanításait a világi hatalom révén kényszerítené a társadalomra. Hogy ez az ideológia tévútra visz, azt jól mutatják a hívek számának drasztikus csökkenéséről tanúskodó népszámlálási adatok. És belátható időn belül kiürülhetnek a templomok, ha a pásztorok Jézus Krisztus helyett továbbra is a hamis próféta kultuszát ápolják.
