Azért ez a gyerekdal korszerűsítésre szorul. Török gyerek helyett ma már török multimilliárdost kell szerepeltetni benne, aki nem a gólya-gólya-gilicét, hanem a magyar államot vágta meg. Az állam vezetőinek aktív segédletével. De nem kell félni, nem ment el az eszük. Nemcsak úgy a semmibe szórják ki a közpénzt: jó helyre megy az. Nemcsak a török multi gazdagszik belőle, hanem a nemzet első emberének családja is. Mondhatni: a nagybetűs CSALÁD és kegyeltjei. A miniszterelnök be is jelentette egyik útján: „A török tanulság az, hogy a családokat támogatni kell.” Kit Erzsébet-utalvánnyal, kit tűzifa-segéllyel, kit keleti nyitással.
Utóbbit ugyan nem kifejezetten családtámogatási céllal hirdették meg, de később ez a járulékos haszna is világossá vált.
A dolog úgy megy, hogy egy dörzsölt keleti oligarchát magyarországi üzletekkel kínálnak meg, lehetőleg a nagybetűs CSALÁD-ot érdeklő területeken: ingatlanbizniszben, kastélyvásárlásban, idegenforgalomban. (Felmerülhetett, hogy Mészáros Lőrinc sertéstelepét is érdemes volna bevonni a buliba, de sajnos a szemellenzős muszlimok idegenkednek a disznóhústól. Ide vezet az európai kultúra hiánya!) A sokat tapasztalt török vagy arab milliárdos magától is rájön - néhány közös kávézással rá is lehet vezetni -, kivel érdemes nálunk együtt üzletelnie. Nem lesz szűkmarkú a magyar partnerrel, hiszen az állam busás kárpótlással fejezi ki háláját: jövedelmező szerepet ad neki a magyar kereskedőházak működtetésében. Így mindenki jól jár. A közös kassza azért nem annyira, mert ezek a kereskedőházak irdatlan veszteséget produkálnak, de ennyit megér az új barátság.
Már annak is örültünk, hogy a kereskedelmi központokat összefogó Magyar Nemzeti Kereskedőház szó szerint az utolsó órákban mentette ki pénzét a többi ügyfélre rádőlő Quaestorból. Hja, akinek a külügyminiszter a gazdája… Rossz rágondolni, e manőver nélkül mekkora lett volna a vesztesége. Így se kicsi. Két év alatt 5,5 milliárd forintot költöttek a keleti kapcsolatok elősegítésére, de sajna összesen csak 2,8 milliárdnyi üzletet sikerült összehozni. Vagyis minden forint magán-üzlet két forint közpénzt vitt el. Pedig kreativitásuk nem ismert határt! Nekik köszönhetően került ki például magozott meggybefőtt Botswanába (ahol ez egészen biztosan meglódította a fejlődést), sópipa Dél-Afrikába (ez viszont a hazai sópipa-gyártásnak tett jót), ovulációs mikroszkóp Kazahsztánba és Ghanába. A legtöbbet a török családi barát, Adnan Polat kaszálta, aki most üstökösként száguld végig a budapesti ingatlanpiacon, véletlenül kapcsolatban a Tiborcz-közeli cégekkel. Adnan Polat és Orbán régi barátok, mindketten szeretik a focit és a nagy üzleteket. Még 2005-ben ismerkedtek össze, ő kalauzolta Isztambulban a Bajnokok Ligájára érkező Fidesz-elnököt. Azt mesélik, Orbán itt kapott kedvet a stadionépítéshez.
A török milliárdos, mellesleg Erdogan jó embere (hiába, a barátom barátja nekem is barátom) nemcsak a stadionok buzdító példájával járult hozzá nemzetünk felvirágzásához. Egyik irodaházába nyájasan befogadta – persze szép lakbérért, hülyének lenni lehet, hogy jog, de nem kötelesség - a magyar külképviseletet, és működteti a török, görög, ciprusi magyar kereskedőházak hálózatát. Sok milliárdért, de megéri, mert még ha üzletet nem is igen hoztak a házak, Szijjártó már kapott tőle egy focista mezt.
Ennek annyira megörülhetett, hogy az idei költségvetésbe bekerült jó csomó adókedvezmény és uniós pénz a kastélyok felújítóinak. Ez meg is érdemli a támogatást, csak az a baj, hogy ezen a címen ki-ki annyi költséget számolhat el, amennyit nem szégyell. Még szerencse, hogy a kastélybizniszben megbízható barátok vesznek részt: Tiborcz, a török Polat, azelőtt a körözött Pharaon, most a haverja: Naffa, a „Keleti nyitás” kulcsembere, a nemzetbiztonsági átvilágításon fennakadt jordán tiszteletbeli konzul. Mind egymás üzletfelei, keresztül-kasul.
Csak ennek a szegény Semjén Zsoltnak felejtettek el szólni. Hát nem épp a főváros török elfoglalásával riogatta a történelmi analógiákra érzékeny közönségét? Miután tisztázta, hogy „ahol muzulmánok vannak, ott előbb-utóbb a sariát be kell vezetni”, valamint hogy derék, nemzeti érzelmű molesztálók helyett migráns hordák erőszakoskodnak majd asszonyainkkal, felidézte: ”A városnézőként beszivárgó törökök foglalták el Budát, amíg Szulejmán kávézni hívta a magyarok vezetőit.” Nem mondta meg neki senki, hogy a törökök már itt vannak, a magyarok vezetőjének vejével kávézgatnak, készülnek megvásárolni a Vágóhidat, hotelt építenének itt is és a kedvükért feltúrt József nádor téren (és az állami szerveknek épp csak annyi a dolga, hogy a szálloda forgalmát biztosítva felépíttetik a nagy konferenciaközpontot a Vágóhíd mellett, engedélyezik a fakivágást a József nádor téren, kipaterolják onnan a női hajléktalan szállót).
A multikultit persze továbbra is utáljuk. De ez itt a gazdaság világa, a „multigazdi”. Az üzletet szeretjük, ha muszlim is. Pláne, ha a „multigazdi”-ban a Gazdi is érdekelve van.