Matematika, irodalom, történelem, álhírek – néhány napja így néz ki több ezer olasz középiskolás órarendje. A múlt héten mintegy 8 ezer intézményben startolt el a kísérleti program, amelynek célja, hogy az idejük jelentős részét az interneten töltő fiatalok tudatosabb hírfogyasztók legyenek, s könnyebben meg tudják különböztetni a közösségi médiában gyakran felbukkanó álhíreket és összeesküvés-elméleteket a valós hírektől.
A tananyagot az olasz közszolgálati médium, a RAI újságíróinak segítségével állították össze, de részt vesz benne több érintett, köztük a Facebook is. A kampány egyik ötletgazdája az olasz képviselőház elnöke, Laura Boldrini – számolt be róla a The New York Times. „Az interneten terjedő álhírek úgy szivárognak be a mindennapjainkba, akár a méreg, s úgy megfertőznek minket, hogy észre sem vesszük” – nyilatkozta Boldrini az amerikai napilap tudósítójának. Az egykori újságíró hozzátette: a kormánynak kell megtanítania a szavazók következő generációját arra, miképpen védekezhetnek a félelmekre épített hazugságok és a konspirációs elméletek ellen.
„Az oktatás mindig jó. Jelenleg óriási szükség van arra, hogy az emberek jobban tájékozódjanak a médiában. Nem Olaszországban próbálkoznak egyedül ilyen projektekkel... Minél inkább megtanítjuk az embereket a kritikus gondolkodásra, arra, hogy miként különböztethetnek meg egy álhírt egy profi tudósítástól, annál könnyebben szembenézhetünk a problémával” – mondta a Népszavának Ben Nimmo, nyelvész, akinek egyik szakterülete az álhírek kutatása.
Az Atlantic Council nevű amerikai agytröszt közösségi médiával foglalkozó szakértője szerint nagy a kihívás, hiszen mindenki, aki internetezik, és/vagy regisztrált valamelyik közösségi oldalon, potenciális célpont. Világméretű problémával állunk szemben, amely Magyarországtól az Egyesült Államokig tömegeket érint. Nimmo szerint a népszerű álhíreknek – ilyenek például a Soros-terv létezéséről, vagy az Angela Merkel német kancellárról és az illuminátusokról szóló cikkek – négy fontos alappillérük van, s ezekkel mind külön-külön kell felvenni a harcot.
38 éves volt az amerikai "álhírkirály", akit másfél hónapja holtan találtak otthonában. Paul Horner kitalált híreivel némileg befolyásolhatta a tavalyi amerikai elnökválasztást is. Egyik legemlékezetesebb álhíre az volt, amely szerint a titkosszolgálat egyik embere Barack Obama volt elnökről "felfedte", hogy homoszexuális és radikális muzulmán. Azt is megírta, hogy Obama azt tervezi, betiltja az amerikai himnuszt, amivel republikánus szavazók tömegét bőszítette fel és állította Trump oldalára. A The Washington Postnak utóbb azt mondta, Trump neki köszönheti győzelmét. "Az emberek manapság határozottan egyre butábbak, már senki nem ellenőriz semmit, és ez félelmetes" - mondta.
Az első jellegzetességük, hogy az érzelmekre hatnak: félelmet, dühöt váltanak ki. „Ha az ember retteg vagy mérges, nem tud logikusan gondolkodni” – magyarázta lapunknak Nimmo. Éppen ezért, ha ilyen hírrel találkozik egy olvasó, ahelyett hogy azonnal megosztaná a cikket, el kell gondolkodnia: miért akarja bárki, hogy így érezzen? Mit akarnak vele elhitetni, miért akarják manipulálni? A második pillér a hitelesség látszata, az álhírekben gyakran bizonyos médiumokra vagy szakértőkre hivatkoznak. A közelmúltban létrehoztak egy weboldalt, amely a neves brit napilap, a The Guardian másolata volt, s ott álhíreket terjesztettek. Nimmo szerint az embereknek nagyon oda kell figyelniük, hogy mi a hír forrása, s mindig ellenőrizniük kell a tényeket. „Ha egy politikus azt mondja, hogy egymillió migráns tart ide, akkor utána kell nézni, hogy valóban így van-e” – hívta fel a figyelmet. A harmadik kritérium maga az interneten való közlés, hiszen manapság így kelnek életre az álhírek. „Ilyenkor az internetszolgáltatót terheli a felelősség: miként lehet az, hogy itt egy oldal, amely a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció melegágya? Hogyan engedhetik meg ezt?” – magyarázta a brit szakértő. Az álhírek negyedik jellegzetessége az, hogy egy hálózaton – többnyire a közösségi médián – keresztül terjednek és jutnak el rengeteg háztartásba. Ez esetben az olyan népszerű szolgáltatókat terheli a felelősség, mint a Twitter vagy a Facebook, amelyek például az amerikai elnökválasztás idején bizonyítottan felületet adtak a Hillary Clinton elleni, orosz internetes trollok által gyártott propagandának. „A Twitteren több százezer hamis fiókról osztanak meg álhíreket. Ez esetben jogosan kérdezik a vállalatoktól, hogy miként történhet meg ilyesmi?”.
Nimmo szerint ha az emberek felvértezik magukat, s elsajátítják a kritikus gondolkodást, akkor másoknak is át tudják adni ezt a tudást, és maguk is ellenállóbbak lesznek az álhírekkel szemben. Ez azonban nem könnyű feladat egy olyan korban, amikor szinte mindenki különösen fogékony az álhírekre és az összeesküvés-elméletekre. Vajon miért alakult ez így? Nimmo úgy véli, a mai világ túl bonyolult, olykor félelmetes, az események irányíthatatlannak tűnnek, ráadásul soha nem állt rendelkezésre annyi információ, mint manapság.
„Gondoljunk csak bele, mi minden történt az elmúlt tíz évben. Ott volt a gazdasági világválság, a migrációs krízis. Ezek sokkolták a társadalmat. Félelmetes dolgok történnek mostanság, s amikor az emberek rettegnek egyszerű válaszokra vágynak. Az igazi válasz azonban rendkívül aggasztó: a politikusok tartják a kezükben a gyeplőt.”
