Dél-Korea után tegnap Kínába vezetett Donald Trump útja, aki Hszi Csin-ping elnökkel felkereste a Tiltott várost. A hivatalos tárgyalások ma kezdődnek meg. Közös témájuk lesz bőven.
Kína hatalmas ambíciókkal járja a maga útját, valójában nem kíván radikálisan változtatni a gazdaságirányítás eszközein. Igaz, a GDP alakulása erre nem is ad okot, az IMF előrejelzése szerint 6,8 százalék lesz az idei bővülés. Bármilyen hihetetlen Kína bruttó nemzeti terméke, vásárlóerő paritáson, a világon a legnagyobb, megelőzi az Egyesült Államokét. A képet persze nem árt árnyalni, egy lakosra jelenleg az USA GDP-jéből 56000 dollár jut, míg egy kínaira 13 000. A lakosság 10 százaléka, 120 millió ember napi 1 dollárból kénytelen vegetálni. A modell, amely az ipar és az export talaján képzeli el a gazdasági fejlődést tarthatatlan – állítják az elemzők, akik a fogyasztásélénkítést, a szolgáltatások fejlesztését tartanák üdvözítőnek. Az ázsiai ország fejlődését ugyanakkor veszélyezteti az eladósodottság, ami az utóbbi tíz évben a GDP 150 százalékáról 260 százalékra emelkedett, és 2022-re elérheti a GDP 300 százalékát, a pénzügyi- és az ingatlanbuborék pedig egyre hízik. Kína másik fő problémája a kapacitástöbblet, amely egyaránt érinti a szén-, a cement-, az üveg-, az alumínium- és az acél ágazatot. Ennek orvoslása egyelőre várat magára, így az árufelesleg eladása egyfajta kényszer az ország számára. A kínai dömping viszont érdekeket sért tengeren innen és túl. Brüsszel és Washington is a közelmúltban büntető vámokról döntött.
Tizenhárom éves szünet után a pártkongresszust követő napokban Peking megjelent a nemzetközi pénzpiacon. Az 1-1 milliárd dollár értékű, 5 illetve 10 éves lejáratú kötvénycsomagot 11-szeresen jegyezték túl. Annak tükrében, hogy Kína több mint 3000 milliárd dollártartalékkal rendelkezik, a nagysikerű nyilvános megmérettetés inkább csak üzenet az országot a közelmúltban lejjebb soroló hitelminősítőknek.
Várhatóan mindez szóba kerül Trump és Hszi Csin-ping mai pekingi megbeszélésein. A bebetonozottnak tűnő kínai gazdasági szemlélet vélhetően nem könnyíti meg a tárgyalások üzleti alapon történő lezárását. A Hszi Csin-pinget teljhatalommal felruházó pártkongresszus után úgy tűnik, a korszerű piacgazdaság fogalma, legalább is a szóban, bekerült az irányelvek közé, ám az irányítás gyakorlatán nem kívánnak változtatni a „Mennyei Birodalomban”, ahol a hatalomösszpontosítás érvényesül a gazdaságban is. Az állami vagyonkezelő, a világon a legnagyobb, mintegy 7,6 billió dollár (50 billió jüan) vállalati érték felett rendelkezik, termelési kérdésekben, a felső vezetők kiválasztásában, leépítésekben, privatizációs lépésekben teljes döntési joggal. A szervezet közelmúltban 200 000 társaság privatizációját lebegtette meg, ezzel kapcsolatban a China Daily aranyrészvények bevezetésének terveiről írt, míg a Beijing Business Journal munkavállalói részvények tervét szellőztette meg, Wall Street Journalnak pedig tudomása van egy dokumentumról, ami a 2020-ig végrehajtandó állami vállalati reformról szól. Konkrétumok azonban nem láttak napvilágot. Az ipari minisztérium tavaly megkülönböztető hitelpolitika bevezetését ígérte, eszerint új kölcsönöket csak a megújulni képes, nyereséges vállalatok kapnak, míg a többiek elől elzárják a finanszírozási forrásokat, így kényszerítve ki a bezárásukat. Hszi Csin-ping megnyitná a kulcsszektorokat a külföldi befektetők előtt, átláthatóbbá tenné a pénz és tőkepiacokat, a folytatásban viszont nincs feltételes mód: „minden ügyet a párt irányítása alá kell helyezni” – jelentette ki. Ez alatt nem csak kormányt, a hadsereget, a civil szférát értette az elnök, hanem az üzleti világot is. A törvény szerint, amit ez idáig inkább szimbolikusnak tekintettek, vállalatoknak létre kell hozni egy részleget a kommunista párt számára, és ez alól a külföldiek sem mentesülnek. Eddig 106 000 cég eleget tett az előírásnak, a nagyok azonban egyelőre nem vették komolyan a szabályokat. A Reuters által megkérdezett 20 multi közül csak a Samsung és a Nokia ismerte el, létezik egy pártirányítás alatti egység a Kínában működő vállalkozásukban.
Az amerikai elnök egyébként megválasztása óta jó néhány egymásnak ellentmondó nyilatkozatot, gesztust tett Kínával kapcsolatban. Horribilisnak minősítette a 400 milliárd dollárt közelítő kínai kereskedelmi többletet, árfolyam manipulációval vádolta meg Pekinget, majd májusban váratlanul kereskedelmi megállapodást írt alá Pekinggel, kölcsönös engedményekkel. Augusztusban viszont szabadságát megszakítva adott megbízást egy Kína ellenes vizsgálat lefolytatására az Amerikát érintő hamisítás, számítástechnikai kalózkodás ügyében, amelynek értéke eléri a 600 milliárd dollárt. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, egy kereskedelmi háború Kína ellen nem lenne kifizetődő az USA-nak. Olyan nagyvállalatok érdekei sérülnének, mint az Apple, de arról sem szabad elfelejtkezni, hogy Kína az egyik legnagyobb vásárlója az amerikai repülőgépiparnak, és nem közömbös az sem, hogy az amerikai szójafogyasztás felét az ázsiai ország biztosítja. Peking kezében még egy adu van, a birtokában lévő 1000 milliárd dollár értékű amerikai kincstárjegy, ami ugyan csak alig több mint az 5 százaléka a teljes forgalomban lévő mennyiségnek, ám ha ezt egyszerre piacra dobnák, az nem kis kalamajkát okozhatna Washingtonnak. Várhatóan Peking „kedveskedni” fog az Egyesült Államok elnökének, válaszul az árfolyam manipulációkkal kapcsolatos vádakra. Elemzők szerint a kínai jegybank, amelynek elnöke, mint azt tegnap némileg váratlanul bejelentették, 15 esztendős szolgálat után távozik posztjáról, tesz arról, hogy a jüan árfolyama Trump látogatásakor a vendég ízlésének megfelelően erősödjön. Ez nem jelenti azt, hogy a párt irányította jegybank végleg kiengedné a satuból a nemzeti valutát.