Mintha mi sem történt volna. Mintha nem pergett volna le az a 27-28, vagy még inkább harmincnál több év. Nem mintha megállt volna az élet. Csak ugyanazt látjuk, mint egykor, ám vadonatúj szereplőkkel.
Nyilatkozik a miniszter. Miután szóvá tették, hogy az egyik kórház sürgősségi osztályán több mint fél napot kell várni az ellátásra; a másik kórház némely részén meg nem működik a fűtés, bár már hideg van. A miniszter szavaiból meg kiderül, igazán nincs itt semmi gond, pici problémák mindenütt akadnak, de azokat is legott megoldják, ne tessék izgulni. Mintha még érvényes lenne Kádár János egykori instrukciója. Amikor Miskolc egy részén a tél közepén elromlott a fűtés, és több ezer ember fagyoskodott, a pártvezető megkérdezte, miért nem arról beszélnek, hogy hány tíz- és százezer lakásban van meleg, mert minden jól működik.
És jönnek a többiek is, felmondják a leckét. Csak most a külügyminiszter (plusz külgazdasági) nem a Varsói Szerződést vagy a KGST-t dicséri, hanem a visegrádi négyeket, miközben az uniót bírálja. Az az ember pedig, aki a legenda szerint egyedül űzte ki a szovjeteket, már régóta rájött, hogy velük érdemes politikailag és gazdaságilag is üzletelni, s ehhez is tartja magát. Ezért adott alkalommal meg is állapítja, hogy - hála Istennek, akinek egyébként mindent köszönhetünk - már befellegzett az internacionalizmusnak, s helyette a kereszténységet erősítjük. És így tovább.
Mégsincs igaza Bródy Jánosnak, aki arról énekelt, hogy "Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok". Mert ezek egyáltalán nem ugyanazok. Csak rájöttek, mennyire igazuk volt elődeiknek, akiket el akartak söpörni és meg akartak haladni. Ám mégiscsak voltak - nem lebecsülendő - eredményeik a nép hülyítésében, vagyis a napi propagandában. Úgy tesznek tehát, mintha XXI. századiak lennének, miközben alkalmazzák letűnt korok bevált módszereit. Így aztán naponta lehet deja vu érzésünk, ha beszélnek vagy avatnak, vagy egyszerűen csak vannak.
Mintha ugyanazok lennének. De még utánozni sem tudnak rendesen.
