Negyedszázada tele voltunk reménykedéssel. A már felpuhuló diktatúra után éreztük, hogy jó lesz egyszer „igazán” szabadon élni. Több mint huszonöt év után keservesen szembesülünk azzal, hogy nem ezt akartuk. A többpártrendszer színes élménye helyett „gyűlöletgócok” alakultak ki, pártpreferenciák miatt barátságok mentek tönkre, családok hullottak szét. Nem hiszem, hogy van még egy ország, ahol „hazaárulónak” számít, aki más pártra szavaz.
De keresztény ember ebbe nem törődhet bele. Talán egyszer lesz egy „igazi rendszerváltás”, ahol a különböző politikai csoportok egymást kritizálva-segítve az ország javát akarják, nem pedig a saját túlélésüket. Talán lesz egyszer nálunk is egy olyan ország, ahol a vezetők az egyszerű polgárok üdvét nézve a fizetésükért dolgoznak, nem pedig a szétlopott javakból próbálnak meggazdagodni.
