A lakásomban van kémény, de nem működik. Fázom is. Időnként kihívom a kéményseprőket, mit tudnának vele kezdeni. Az első brigád felgyújtotta a villanyvezetékeket, a felső szomszédnak kidöntötték a falát, majd levonultak. Hosszas rohangálás után igényeltem egy másik párost, akik a helyszínen bejelentették, hogy ezzel így nem tudnak mit kezdeni, és a Főkétüsz küldött egy hatezer forintos csekket. Ettől függetlenül évi egyszer fővesztés terhe mellett ott kell állnom a hideg lakásban és személyesen bemutatnom nekik a hideg kéményt.
Ez nonszensz, röhej, Balkán. Megvallom, egy-egy didergősebb téli napon nekem is akadtak sötétebb gondolataim róluk. De egyetlen másodpercig se ötlött fel bennem, hogy töröljük el az egészet. Hogy ne legyen kötelező vizsgálat. Hogy magával az elvvel van a baj és nem a magyaros végrehajtással.
Ezzel szemben Orbán Viktor láthatólag a kéményseprés mint olyan eltörlésére tör. Persze csak a maga módján, módszeresen, alattomosan, de határozottan. Ha a miniszterelnök horrorfilmet forgatna, nem bohóc, hanem kéményseprő kínozná a békés honpolgárokat. Sleppje ebben az őrültségében is zokszó nélkül követi. Lázár János pár hete még bőszen kiállt a kötelező kéményseprés mellett, világosan kifejtve: a leromlott állagú kémények életeket veszélyeztetnek. Jó, ebbe is tett egy igazságtalan csavart, mondván, a tevékenységet „a maszekoktól” átvevő a katasztrófavédelem sok hibát talál. De akkor hogy következne ebből a kötelezvény eltörlése? Tán csak nem ama gyermeteg okból, hogy a katasztrófavédők nem bírják, de a kéményseprőknek akkor se adják vissza, ha emiatt ezrek halnak meg? A kancelláriaminiszter legfrissebb véleménye szerint nem kell itten pátyolgatni a polgárokat, mindenki felnőtt, el tudja dönteni, kér-e ilyen szolgáltatást vagy sem, legyen vége ennek az paternalizmusnak, meg a sok papírmunkának.
Pedig az egyszeri polgárt nem a koszos kéményseprő öli meg, hanem a szén-monoxid. Igaz, az nem látszik. Módszeres, alattomos, de határozott. Nem is nagyon lehet belőle filmet forgatni.
