képalá
OKKERESÉS Egy fiatal szocialista szerint a sajtó belevitte Botka Lászlót egy olyan zsákutcába, az úgynevezett „Gyurcsány-kérdésbe”, amit hárítani kellett volna, ahelyett, hogy beleáll és „agyonmagyaráz”
– Botka László lemondásakor azt éreztem, hogy az MSZP elvesztett egy olyan hiteles jelöltet, akivel a szocialista párt még fejlődhetett volna. Másrészt azt éreztem, hogy kinyílt egy kapu – elemzi a helyzetet Pásztor Patrik debreceni egyetemista. A baloldalon szerinte kialakulhat egy olyan összefogás, amely eddig Botka személye és kritériumai miatt nem jöhetett létre.
Múlt hónapban fiatalokat kérdeztünk arról, miért léptek be a szocialista pártba, milyen lehetőséget látnak a kormányváltásra. Nem állíthatjuk, hogy a bőség zavarával küzdöttünk. Tíz budapesti és húsz vidéki MSZP-s szervezetet kerestünk meg, közel kétharmaduk nem is reagált. Végül öt nyilatkozót találtunk. Mindegyik megszólaló sokat várt Botka Lászlótól. A miniszterelnök-jelölt visszalépése után újra megkérdeztük őket. Négyen válaszoltak, közöttük Pásztor Patrik. A történtek ellenére természetesnek veszi, hogy az MSZP, amelyre ezután is több százezres választótömeg tart igényt, meghatározó erő marad a baloldalon. Még mindig megvan az esélye annak, hogy egy civil jelöltet támogasson a szocialista párt – teszi hozzá.
A XI. kerületben, Újbudán élő, környezetvédelmi technikusnak tanuló Görög Ákost is váratlanul érte Botka bejelentése. A hír megrendítette, „hirtelen nem tudtam, mire gondoljak”. Utánaolvasott, figyelte a híradásokat, beszélt édesapjával (aki szocialista képviselő a kerületben). Bármennyire is megdöbbent, Görög Ákos változatlanul úgy gondolja, hogy az MSZP „meghatározó mennyiségű” szavazót képvisel. Továbbra is segíteni akarja a szocialista párt munkáját, amely – bizakodik – a demokratikus ellenzéki oldal minél széleskörűbb összefogását eredményezi majd.
A pécsi Csaba István társadalomszervezőként az MSZP fizetett alkalmazottja. Botka lemondásáról ő is a sajtóból értesült. Annak ellenére, hogy érezni lehetett a fokozódó nyomást rajta, meglepte a döntés. – Nincs sem időnk, sem okunk rá, hogy lehajtott fejjel járjunk, még többet kell dolgoznunk, hiszen a cél változatlan, a Fideszt le kell váltani – állapítja meg. Pécsett különleges a helyzet, már beindult a kampány. Ezért „folyamatosan az utcán vagyunk, szórólapozunk, aláírást gyűjtünk és heti rendszerességgel sajtótájékoztatót tartanak képviselőink”.
A társadalom többsége elégedetlen a jelenlegi kormányzással, Pécsett a városvezetéssel. „Nekünk ki kell állnunk értük” – hangsúlyozza Csaba István. – Hiteles politikával és rengeteg munkával van esélyünk leváltani a Fideszt: Pécsett és országos szinten is – vázolja az általa kívánatosnak tartott forgatókönyvet.
Tóth Ernő végzős egyetemista Szegeden, pár hónapja költözött Szentesre. Ahogyan a többiek, ő is megdöbbent, amikor olvasta Botka László lemondásának hírét. A sajtó szerinte belevitte Botkát egy olyan zsákutcába, az úgynevezett „Gyurcsány-kérdésbe”, amit hárítani kellett volna, ahelyett, hogy beleáll és „agyonmagyaráz”. Sok vád érte Botkát, hogy diktál, nem elég rugalmas. A lehetséges szövetségesek közül azonban az MSZP a legerősebb párt, ezt tudomásul kell venni.
Persze – folytatja –, ez senkit nem jogosít arra, hogy magas lóról beszéljen, mint azok, akiket éppen le szeretnénk váltani, de a valóság ismerete a politikában alapvető elvárás. Ilyen alapvető elvárás és képesség az is, hogy egy politikusnak addig kell tárgyalnia a felekkel, amíg le nem esik a székről. Javaslatok és kompromisszum – foglalja össze két szóban a lényeget Tóth Ernő. Mi értelme az egy-kétszázalékos támogatottságú „médiapártoknak” – kérdezi. A baj az, hogy a baloldal atomizált állapotban van. Az egyfordulós választási rendszerben azok a szervezetek, amelyek az önálló indulás mellett állnak, a Fideszt tartják hatalomban. Pártegyesülésre van szükség – hangsúlyozza. A Fidesz is akkor vált erőssé, amikor a jobboldal egységes pártja lett. Meggyőződése, hogy egy „széleskörű baloldali szövetség” a 106 egyéni körzet több mint felét megnyerheti.
– Az MSZP-nek a dolgozói szegénységgel, a pályakezdő fiatalok rossz helyzetével, a tragikus nyugdíjszínvonallal kell foglalkoznia. Nem ellenségeket keresni Magyarország számára, hanem a meglévő – elsősorban európai – szövetségi kapcsolatait fejleszteni. Meg kell próbálni változtatni a tragikus közbeszéden és a negatív közhangulaton, a semmit nem érő magyar foci helyett a magyar kórházakat és az iskolákat támogatni. Horn Gyula óta a teljes magyar politikai elit elfeledkezett arról, hogy az embereknek el kell magyarázni, miért van szükség ilyen vagy olyan döntésekre. Tóth Ernő még valamit megszívlelendőnek tart: a döntés előtt kivétel nélkül mindig egyeztetni kell a szakmával.
