– Azt nem mondanám, hogy bárkit felvennénk, de új angol, testnevelő, fizika, biológia és informatika szakos kollégát szívesen látnánk a tantestületben – állította egy somogyi falusi iskola vezetője. – Egyelőre túlórával valahogy megoldjuk a pótlásukat, bár nem tudom, mennyire felel meg a törvényi előírásoknak, hogy van olyan osztály, ahol az angol órát helyettesítőként a magyartanár tartja, mert szerencsére van nyelvvizsgája, s ezen a szinten még elboldogul.
A jelenség nem egyedi: akadnak térségek, ahol lassan már a legkomolyabb átszervezésekkel, helyettesítésekkel, kegyes csalásokkal sem tartható fenn a rendszer. Az ország hátrányosabb helyzetű vidékein, mint a Tiszántúlon, Északkelet-Magyarországon, Nógrádban vagy éppen a Dél-Dunántúlon bizonyos szakokra, de még inkább bizonyos településekre lehetetlen szakképzett pedagógust találni.
– Elsősorban a természettudományos területen hosszú évek óta nincs elegendő jelentkező a felsőoktatásban – magyarázta Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) dél-dunántúli ügyvivője, hozzátéve –, természetesen ez is érezteti a hatását. Ám az igazi probléma egy kormányrendelet, mely kötelezővé tette, hogy a nyugdíjkort elérő kollégákat nem lehet tovább foglalkoztatni, ráadásul a státuszuk is megszűnik. Eredendően létszámleépítésnek és a munkanélküliség csökkentésének szánták ezt a lépést, ám mára a visszájára fordult. Két éve ugyan Pölöskei Gáborné, a Klebelsberg Központ vezetőjeként megígérte, hogy visszavonják a rendeletet, persze semmi sem történt. Így hiába vált mára égetővé a tanárhiány, a nyugdíjasok, még ha szeretnének is dolgozni, nem jönnek vissza, hiszen a törvény szerint, ha közalkalmazotti viszonyba kerülnek, elveszítik a járandóságukat. A fiatalok közül pedig egyre kevesebben választják ezt a pályát, ugyanis a kormánypropagandával ellentétben messze nem olyan rózsás a bérhelyzet, ráadásul az ostoba minősítési rendszer is taszítja az esetleges érdeklődőket.
Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a hivatalos állami állásportál, a Közigallás.hu mellett megannyi internetes oldalon – még az elvileg kiskereskedelmi Jófogáson és Vaterán is – keresnek pedagógusokat az iskolák.
– Nálunk éppen hogy megvan a létszám – állította az egyik Kaposvár környéki intézmény pedagógusa –, néhány túlórával megoldható, hogy minden tárgyat szaktanár tanítson. De a várostól távolabbi iskolákban már nagyon rossz a helyzet. Régebben még csak nyelvtanárokból, illetve természettudományos kollégákból volt hiány, most viszont tudok olyan településről, ahol nincs ének- vagy éppen rajztanár.
– Több mint harminc kilométerre vagyunk a megyeszékhelytől – jelentette ki egy dél-somogyi iskola pedagógusa –, ráadásul meglehetősen sok az iskolában a hátrányos helyzetű romagyerek. Hiába hirdeti folyamatosan a Klebelsberg Központ az üres státuszainkat, jellemzően még jelentkező sincs. Ha pedig mégis érdeklődik valaki, s eljön, hogy megnézze a körülményeket, azonnal visszakozik. Ideköltözni senki sem akar, napi cirka hetven kilométert pedig nem szívesen ingáznak az emberek. Az önkormányzat persze segítene, adnának szolgálati lakást, sőt, bár nem túl gazdag a település, de a hivatalos bért meg is toldanák ötven-hetvenezer forinttal, ám így sem jön senki. Valahol persze megértem, hiszen talál állást Kaposváron is.
Megfelelő utánpótlás nélkül azonban a kistelepülési tantestületek rohamosan elöregszenek: Nagy Erzsébet szerint három-négy éven belül rengetegen mennek nyugdíjba, s így sok dél-dunántúli intézmény működésképtelenné válik.
– S ez nemcsak a falusi iskolák problémája – jegyezte meg a PDSZ ügyvivője –, Pécsen is akad olyan intézmény, ahol a tantestület jó harmada öt éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt.
Sok helyen fél évre előre is nehezen terveznek. Az egyik baranyai kisváros iskolájában például tanítót, informatika, fizika, biológia, testnevelés, angol- és némettanárt kellene találni záros határidőn belül.
– Legjobb lenne tegnapra – mondta az intézmény vezetője. – Mert ez nemcsak a helyettesítő kollégáknak rossz, akiknek amúgy ki sem fizetik a pluszmunkát. Van osztály, ahol a heti három angol helyett csak egyet vagy kettőt tudunk megtartani, emiatt a szülők már jelezték: ha nem változik a helyzet, átviszik másik iskolába a gyereküket. S ha egy ilyen folyamat beindul, lehetetlenség visszafordítani. Ha nem találnak ki valamit sürgősen az illetékesek, bezárhatják a kistelepülési iskolák felét. Csak éppen nem a sokszor megénekelt gyerek-, hanem a tanárhiány miatt.
