Részrehajlást, hanyagságot, több esetben tisztességtelenséget vetettek a nagy hitelminősítők szemére a pénzügyi válságban játszott szerepük miatt, ám mindez csak látszólag tépázta meg a „Big Three” azaz a Moody’s, a Standard and Poor’s és a Fitch tekintélyét. A három nagy alig 1 százaléknyi üzletet veszített, így napjainkban már „csak” 95 százalékos részt mondhat magáénak a 7 milliárd dolláros piaci tortából. Azóta inkább az államadósságok minősítése nyomán kapják a legtöbb kritikát a hitelminősítők.
Az államok, a nagy cégek számára változatlanul a három nagy hitelminősítőn át vezet az út a hitelforrásokhoz. Most éppen Magyarország vár az ítéletre. Magyar idő szerint ma este, tőzsdezárás után a Moody’s, november 10-én pedig a Fitch nyilatkozik aktuális besorolásunkról. A mérlegbe a GDP alakulása, a munkaerőpiac adatai, a büdzsé, az államadósság, az adósságszerkezet, az átláthatóság kerül be egyebek mellett. Legutóbb augusztus végén az S&P pozitívra javította a kilátásunkat, és várhatóan ezt teszi majd a két másik intézmény is, a Baa3, illetve a BBB-jegy érdemi javításában jövőre lehet reménykedni.
A hitelminősítők klasszikus feladata, annak feltárása, hogy egy hiteligénylő, ha úgy tetszik kötvénykibocsátó gazdasági szereplő tevékenységében milyen kockázatok veszélyeztethetik a kölcsönök visszafizetését, ezek nagyságrendjét, létét vagy nemlétét tükrözi a minősítők osztályzata. A kölcsönfolyósító befektetők ennek alapján árazzák be, milyen felárat, azaz milyen kamatot kérnek a pénzükért. A legjobb az AAA, ez azonban csak kevesek kiváltsága, összesen 11 ország méltó jelenleg erre, de felettük is ott lebeg a leminősítés veszélye, ahogy azzal mostanság fenyegetik az USA-t növekvő, és a Kongresszus által még nem szentesített rekordméretűre dagadt államadóssága okán. A közelmúltban a Brexit kockázatait árazta be a Moody’s Aa1-ről Aa2-re rontva az Egyesült Királyság osztályzatát. A brit visszhang szerint a Moody’s avult adatokat használt és nem figyelt arra mit mondott Theresa May miniszterelnök. Az S&P Kína „AA-„ osztályzatát „A +”-ra vágta, a pénzügyi szektoron kívüli, immár a GDP 257 százalékára rugó vállalati adósság rohamos növekedése okán. A hitelminősítők nem sínylik meg különösebben sem ezeket a bírálatokat, sem pedig a 2008-2009-es hitelválság következményeit. Nem alaptalan a gyanú, hogy a minősítés sokszor önkényes, a megrendelő ízlésének megfelelő, már csak azért is, mert ez utóbbiak fizetnek az osztályozásért, a bevételek 90 százalékát ez hozza.
A pénzügyi válságot megelőzően a valójában fedezet nélküli, jelzáloghitel hátterű kötvények 73 százalékát, mintegy 800 milliárd dollár értékű kibocsátást a Moody’s 2006-ban még AAA kategóriába sorolta, hogy azután két évvel később a „junk” (ócska) minősítésre legyenek jók. A minősítők mégis alig több, mint a századát fizették ki a bankokra kirótt büntetésnek, a hosszú egyezkedés után a S&P 1,4 milliárd dolláros kártérítést fizetett, a Moody's ez év elejéig húzta a rendezést, végül 864 millió dollárban állapodott meg az amerikai hatóságokkal. A reformok váratnak magukra, bár Európában az ESMA (European Securities and Markets Authority) felügyeli a hitelminősítők tevékenységét, és Amerikában tőzsdefelügyelet frissítette a hitelminősítőkre vonatkozó szabályait, a lényegen, hogy az osztályzatokért pontosan azok fizetnek, akik számára a minősítés élet-halál kérdése, egyetlen szervezet sem tudott, vagy nem is akart változtatni. De a kritikák a cégek érdekviszonyait, és az átláthatóság hiányát is boncolgatták. E téren valamelyest javult a helyzet, immár nyilvánosságra kell hozni milyen modellek, hipotézisek alapján dolgoznak, valamint minden olyan ügyfél a nevét, amelytől éves bevételük öt százalékánál nagyobb része származik. - Rédei Judit írása a Népszavának
Az első, mai értelemben vett hitelminősítő 1909-ben kezdte meg működését, azóta soha négynél több intézménynek nem sikerült említésre méltó piaci részt szerezni e területen. Az úttörő Lewis Tappan volt, aki 1841-ben, New York-ban megalapította az első olyan vállalkozást, amely egyes piaci szereplők fizetőképességéről készített értékelést, piaci „kalauzt”. 1909-ben John Moody nyilvánosságra hozta az első mai értelemben vett minősítését, vasúti kötvényekről, ez az elemzés széles körben nyilvánossá vált azok számára, akik tagságot szereztek, természetesen díj ellenében. A Poor's Publishing Company 1916-ban, Standard Statistics Company 1922-ben, a Fitch Publishing Company pedig 1924-ben lépett színre. A Standard 1941-ben egyesült a Poor's-szal, azóta közös név alatt működnek.
Minden megtörténhet
A mai felülvizsgálat során valószínűleg stabilról pozitívra módosítja Magyarország hitelminősítését a Moody's - vélekedett a Népszava érdeklődésére Török Zoltán. A Raffeisen Bank vezető elemzője szerint a Fitch november 10-én hasonlóképpen fog cselekedni. Mivel az S&P korábban már felminősítette hazánkat, így az év végére mind a három cégnél a bóvli kategóriánál eggyel feljebb léphetünk, azután 2018-ban várható a "nagy ugrás", amikor már a befektetésre ajánlottak három kategóriája közül a középsőbe kerülhetünk.
. FOTÓ: AFP
Bár a hitelminősítők megtehetnék, és több magyar makroadat alapján szóba jöhetne az is, hogy kilátásjavítás nélkül felminősítik Magyarországot, de várhatóan nem ez lesz a menetrend - ez volt Németh Dávid álláspontja. A K&H Bank vezetője ehhez hozzáfűzte, hogy ritkán lépnek akkorát ezek a cégek, hogy kihagyják a stabil kilátásról pozitívra történő változtatást és egyből magasabb kategóriába sorolnak egy országot. (Igaz, erre is volt példa, a Standard&Poor’s hitelminősítő pont a magyar osztályzattal csinálta ezt 2016-ban.) Németh Dávid szerint a másik, fontosabb ok, hogy a Moody’s és a Fitch Ratings - az S&P-hez hasonlóan - óvatos marad, ezért csak a kilátáson javít. Egy esetleges felminősítéssel ugyanis még várnak a jövő évi választások miatt. Elsősorban arra kíváncsiak, hogy milyen gazdaságpolitikai lépések és irányvonalak várhatóak a következő években.
Az elemző szerint azonban a negatívumokra is kitérnek majd a hitelminősítők. Többek között arra, hogy a GDP gyorsulásában az uniós forrásokon alapuló fejlesztések kiemelkedő szerepet játszanak. A magyar gazdaság uniós pénzek nélküli potenciális növekedése két százalék körüli, ami nem túl erős szám. A hitelminősítők korábban utaltak arra, hogy az átláthatóságon is lehetne mit javítani - mondta Németh Dávid.
Lassan feledés homálya borul Varga Mihály tavaly év eleji nyilatkozatára, amelyet az idei évre vonatkozó költségvetés beterjesztésekor adott. A nemzetgazdasági miniszter - miután Magyarország négy éve várta a felminősítést - szó szerint azt mondta, hogy ő személy szerint is feladta a hitelminősítők meggyőzését. De volt némi lelkiismeretfurdalása is, mert a Konvergencia programban szereplő számok teljesítése foghíjas volt. Azután néhány hónappal váratlanul mégis kikerültünk a bóvli kategóriából. - Bonta Miklós
