A mézesheteknek végük. Ha egyáltalán voltak mézeshetek. A magyar jobboldal André Goodfriend után újabb amerikai ügyvivő nevét tanulja meg: David Kostelancik az újságírószövetségben tartott beszédében nyíltan bírálta a sajtószabadság terén folyamatosan romló hazai tendenciákat. Aligha kérdéses, hogy a kormány ezt majd hadüzenetként, a hamarosan kezdődő választási kampányba való beavatkozásként fogja értelmezni. Pedig csak az derült ki újra és immár talán mindenkinek, hogy Amerika még Donald Trump elnöksége alatt is komolyan veszi a demokrácia alapelveit. Ez innen nézve furcsának tűnhet, de egy odaát élő barátom éppen a napokban osztotta meg saját meghökkenését: "Te, ez az Amerika pont ugyanúgy működik, mint Trump előtt!"
Vaknak kell lennie annak, aki tényleg elhiszi, hogy az ügyvivőt az amerikai külügyben megbúvó liberális gerillasejtek tolták a reflektorfénybe. Ellenkezőleg. Mint a CEU-ellenes kormányzati lépések miatti felszólalás esetében, most is nyilvánvaló, hogy az ügyvivő gondosan szerkesztett beszédét a külügy vezetése mellett a Fehér Ház, pontosabban a nemzetbiztonsági tanács illetékesei hagyták jóvá. Ebből az is következik, hogy bármit nyilatkozzon is az új washingtoni nagykövet, Szabó László, egyelőre a tevének is könnyebb lenne átbújni a tű fokán, mint Orbán Viktornak meghívást kapni a Fehér Házba. Nem véletlenül váltotta fel az eddigi reményteli várakozást az a magyarázat, hogy minek is menne Amerikába, nincs miről tárgyalni, mert minden rendben. Hát igen, minden rendben, kivéve a CEU-t, a sajtószabadságot, az amerikai befektetéseket veszélyeztető korrupciót, az oroszokkal fenntartott gyanúsan baráti kapcsolatokat, meg még egy sor más dolgot.
Ha Szijjártó Péter és kollégái örültek, hogy megszabadultak az amerikai külügyben Közép- és Kelet-Európával is foglalkozó helyettes államtitkártól, az egyébként inkább konzervatív Victoria Nulandtól, mostanra biztos megtanulták utódja, Wes Mitchell nevét. Utóbbi a leginkább a lengyel középjobbal társítható washingtoni Közép-európai Politikai Elemzőközpont, a CEPA igazgatói székét cserélte föl a kormányzati posztra. Ismeri a térséget, magyar kapcsolatai is vannak, és tudható róla, hogy finoman szólva sem nézi jó szemmel az orosz befolyás közép-európai erősödését.
A magyar kormányban még mindig vannak olyan miniszterek, akik szoros kapcsolatot ápolnak az Egyesült Államokkal. Pintér Sándor vagy Simicskó István csöndes építkezése azonban árnyékban marad, míg a szükségtelen konfliktusokra már-már heroinként rászokott miniszterelnök szemlátomást a szüntelen körkörös harcra építi választási taktikáját. Örülhet, ennél nagyobb ellenség már nem is kell, a CEU és a Soros György elleni támadások után most már a sajtószabadság ügyében is nyílt perpatvarba keveredett a nyugati világ vezető hatalmával.
Az amúgy mindig csöndes szavú David Kostelancik diplomáciai értelemben rendkívül keményre fogalmazta beszédét. Jelképes már a helyszín, a függetlenségét dacosan őrző Magyar Újságírók Országos Szövetségének székháza is. Az üzenet egyértelmű. Bár a magyarok ügyeit a magyaroknak kell elrendezniük, de akit illet, jegyezze meg: Amerika még mindig a szabadság pártján van.
