Hol vannak már azok az idők, amikor szupersztár lehetett. A Fidesz szupersztárja. Akit párttársai egyedül hagytak a parlamenti ülésteremben, amikor a hazudós Gyurcsány beszélt. És ő állta a sarat. Ha kellett, reagált, ha kellett támadott, higgadt volt és naprakész. Akkor sok barátja is akadt. Lapogatták a hátát és "nem győztek ájuldozni az úgynevezett zsenialitásától".
2014 óta azonban Navracsics Tibor már nem miniszterelnök-helyettes, hanem uniós biztos. És megengedheti magának azt is, hogy más legyen a véleménye, mint amit a hazai szentencia előír. Például mondhatja, hogy szerinte nincs Soros-terv. "Az Európai Bizottságban nincsen ilyen, nem beszélünk ilyenről, és az Európai Bizottság munkatervében sem szerepel ilyen feladat.” De láthatóan fáj neki, hogy párttársai - mind a kedves vezető kegyeltjei - emiatt elfordultak tőle. Nem tartja fairnek, hogy a gyakorlatilag nem létező KDNP nagyon is eleven vezére emiatt hazaárulózza őt. Mert Semjén Zsolt úgy véli, nem egy nemzetközi szervezethez kell - akár Brüsszelben is - hűnek lenni, hanem a nemzetéhez.
De azért még ebben a helyzetben sem égeti fel maga mögött a hidakat. Azt ugyanis a hazai belpolitikában eltöltött sok év alatt megtanulta, hogy mindig a főnöknek van igaza (ha meg nincs, akkor érvénybe lép az első szabály). Márpedig arra a kérdésre, hogy akkor valóban van-e Soros-terv, Orbán Viktor csak annyit mondott: "én tudom jól". Ez a válasz Navracsicsnak rendben is van. "Nem hazaárulás-kérdésről van szó; ez egy vita a bizottság és a magyar kormány között” - véli, s megengedi a miniszterelnöknek, hogy az ő véleményét tévesnek állítsa be. Még ha csak azt a három szót mondta is. Kategorikusan. De minek is kellene több, hiszen ő a vezér.
A jelenlegi biztos egy ideig szupersztár lehetett. Vagy: játszhatta azt a szerepet. A főnök kegyelméből. De nemcsak arról győződhetett meg - utóbb -, hogy a hála valóban nem politikai kategória, hanem azt is örökre megtanulhatta, hogy itt csak egy állandó szupersztár van: Orbán Viktor.
