Az új Nemzeti Alaptanterv kidolgozása új helyzetet teremt: meglátásom szerint a változást igénylő erőknek nem szabad belemenniük egy múltba révedő koncepció vitatásába, hanem egy olyat kell a közbeszéd részévé tenni, ami a nyilvánvaló fejlődéssel harmonizáló oktatási rendszer felé mutat. Kidolgozható ilyen.
A nyelvoktatásban természetes, hogy nem a korcsoport szerinti osztály, hanem a nyelv és az előképzettség foka a csoportképzési elv. Pl. több osztály, akár évfolyam középhaladó németesei alkothatnak órarendi csoportot. Nem nehéz belátni, hogy más tantárgyak esetén is célszerű lenne az ilyen rendező elv szerinti tanulócsoport-képzés. Akkor miért nem így oktatunk? Mert a hagyományos iskolai oktatás keretében az ilyen bontás megvalósíthatatlan szervezési és pénzügyi szempontból. Éppen ezen kell változtatni! A megoldást a digitális kor hozza el.
Egy afrikai iskola tantestülete úgy döntött, hogy a tanulóik bizonyos órákat együtt hallgatnak egy amerikai iskola tanulóival online, az interneten. Efféle online oktatás nálunk könnyebben megvalósítható, nem kell ugyanis Amerikába mennünk korszerű és jó órákért. Csak lehetővé kell tenni, hogy minden diák a legjobb tanárainktól tanulja a számára hasznos, tudásépítést jelentő tananyagot. Ehhez ki kell építeni az országos óraválasztó és teljesítményértékelő rendszert. Gyermekeink autodidakta módon fogják megszerezni ismereteik döntő hányadát.
Meggyőződéssel vallom, hogy minden gyermek tehetséges valamiben. Ezt megtalálni és erre alapozva fejleszteni, ez a jövő pedagógusának legfontosabb feladata, nem az ismeretátadás időkeretbe merevített rabszolgamunkája. Az országos óraválasztó rendszerben, amelyet elképzelek, minden felvehető kurzushoz meg kell adni a belépési feltételeket és az ismeretelsajátítás ellenőrzésének hatékony módját. Így a rendszer továbblépés-vezérelt lesz a hagyományos kimenet-vezérelt helyett, a továbblépésnek pedig nincs felső korlátja.
Az első továbblépés az iskolarendszerből az állampolgári létbe lépés. Az új szellemű NAT-nak ennek a tananyag feltételeit kell tartalmaznia: mindent, ami az önálló, tudatos állampolgári életvitelhez kell. Ennek anyagát minden iskolaérett gyermek a hagyományos korosztályos rendszerben kezdi, de a belépéstől kezdődően választhat a helyi vagy országos kínálatból emelt szintű órát az alapszint helyett. Ha például az elsős már belépéskor tud írni, olvasni, választhatja a „Mese és dráma” órát, ami az írás és olvasás tanítása helyett annak alkalmazását fejleszti.
Olyan XXI. századi iskolarendszer kell az országnak, amely használni és irányítani tudja az iskolai és iskolán kívüli információszerzést és eszközrendszerét, amelyben a tanári ismeretátadás a legrátermettebb pedagógusok közkinccsé tételével valósul meg, kizárva ezzel a hátrányos helyzet létrejöttét és a szegregációt is, amelyben a pedagógus hivatás legfontosabb feladata az egyéni tehetség gondozása, az ismeretszerzési út megtervezésének és megvalósításának segítése.
Ha holnap létrejönnének a fenti elveket is tartalmazó rendszer működési feltételei, akkor is kellene legalább egy évtized, hogy automatizmussá váljon. Ha késlekedünk, és egy Parragh-ballasztos XIX. századi oktatást konzerválunk, reménytelenül lemaradunk, mert mások lépni fognak, illetve már léptek is.
