Szlovákiában a minisztériumok szóvivői hagyományosan a televízióból vagy a rádióból mögül érkeznek az államigazgatásba. Az azonban újdonság, hogy miután éveket miniszteri szócsőként töltöttek, visszatalálnak a közszolgálati rádió- és tévécsatornákhoz.
Az országban hat évvel ezelőtt összevonták a közszolgálati rádiót és televíziót, élére pedig idén nyáron az állami hírügynökség, a TASR eddigi vezetőjét, Jaroslav Rezníket választották.
Már az új tévé- és rádióelnök megválasztását is meglehetősen parázs szakmai és politikai vita előzte meg. Szlovák médiaberkekben ugyanis legalábbis nem jól cseng Rezník neve, aki még a rosszemlékű Vladimír Meciar kormányfő regnálása idején, 1997-ben került a közrádió igazgatói székébe. Húsz évvel ezelőtt a pozsonyi rádió híradása leginkább a magyar közszoglgálati rádióéra hasonlított: Meciar a vitaműsorokban nem egyszer csak saját magával szállt vitába, legfeljebb egy-egy hűségesen alákérdező riportert ültettek mellé, a látszat fenntartása céljából. Az ellenzék képviselői pedig gyakorlatilag nem juthattak műsoridőhöz.
A közmédia újdonsült igazgatójának szakmai jó hírét az sem öregbíti különösebben, hogy vezetése alatt a TASR hírcég szerződött a Kreml propagandáját terjesztő Szputnyik ügynökséggel, aránytalan hírteret adott az akkor még nyíltan nacionalista Szlovák Nemzeti Pártnak (SNS), közmédia-főnökké választását pedig a parlamentben a Marián Kotleba vezette újfasiszta párt képviselői is támogatták.
Ilyen bizonyítvánnyal foglalta el tehát hivatalát Jaroslav Rezník, aki közben maga is megjárta a kulturális minisztériumot, sajtóügyekért felelős állami főtanácsosként. Ténykedését pedig azzal kezdte, hogy volt minisztériumi szóvivőket nevezett ki a közszolgálati Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) hírszerkesztőségeinek élére.
A közös rádiós és tévés híradás igazgatója az a Juraj Rybansky lett, aki rádiós karrierjét szintén a Meciar-érában kezdte, majd megjárta a köztévé hírközpontját is, hogy 2012-től minisztériumi sajtóosztályokon dolgozzon, előbb a környezetvédelmi, majd a gazdasági tárcánál. Innen tért vissza szeptember közepén Rezník hívószavára az RTVS-be.
Rybansky két jobbkeze, a rádiós illetve a televíziós hírszerkesztőket vezető Petra Stano Matasovská és Boris Chmel is hasonló utat jártak be: mindketten dolgoztak jó néhány szerkesztőségben, és az utóbbi években szóvivőként keresték kenyerüket. Matasovská (akinek férje is volt újságíró és minisztériumi sajtófőnök) a TASR-ben volt Rezník beosztottja, ült a közrádió mikrofonja mögött, majd az egészségügyi minisztériumban dolgozott szóvivőként. Boris Chmel 2012-ben intett búcsút a közmédiának, ő azonban ötéves szóvivői kitérőjét nem egy minisztériumban, hanem az országos mentőszolgálatnál töltötte, mielőtt visszatért volna a közszolgálati tévéhez. Szakmai képességeiből mit sem von le, hogy édesapja Rudolf Chmel volt miniszterelnök-helyettes,.
Szlovákiában egyébként volt rá példa, hogy egy-egy ismert televíziós nem elégedett meg egy minisztérium sajtóosztályával, hanem jóval magasabbra kapaszkodott a politikai ranglétrán. Lucia Nicholsonová, az állami televízió egyik vezető riportere például egészen államtitkári szintig vitte, a munkaügyi tárca második embere volt. A legnézettebb kereskedelmi csatorna, a Markíza TV hírműsorainak vezetője, Daniel Krajcer pedig kulturális miniszterként tevékenykedett Iveta Radicová kormányának tagjaként. Az ő újságírói újjászületésük egyelőre a jövő zenéje.
