Országos nincs, csak lokális pedagógushiány van – közölte egy kormányzati tanügyi ember. És teljesen igaza volt. Ha egy iskolában nincs elég pedagógus, az valóban csak helyi gond. Más kérdés, hogy a hivatalos adatok szerint több mint 180 általános iskolában keresnek elsősorban szaktanárokat. És a statisztika nem tartalmazza azokat az iskolákat, ahol az ismeretségi körből igyekeznek új kollégát az iskolájukba csábítani. Sok igazgató a legnagyobb internetes közösségi oldalon ad fel álláshirdetést.
Gyakran a hiányzó szaktanárok helyett más szakos kollégák tartanak órát, elképzelhető milyen hatékonysággal. Előfordul, hogy a képességfejlesztő pedagógus kénytelen napközis feladatot is ellátni.
Nagy a gond a gimnáziumokban, szakiskolákban is. Egy nyugati határszéli városban élő barátom meséli, hogy az ismerőse villanyszerelő tanoncnak íratta be a gyermekét. Egy év után megszűnt a szak, mert nem volt szakoktató. Átíratta autóvillamossági szakra, ahol ugyanígy jártak. Az elvesztegetett két évért senki sem kért bocsánatot tőlük.
A kormányzati ember még azt is mondta, sebaj, mert egyre többen jelentkeznek pedagógusképzésre. Azt már nem tette hozzá, hogy a végzősök jelentős részének esze ágában sincs tanítani. Nem túl vonzó, hogy diplomával a kezdő fizetésük alig lesz több, mint egy kezdő szakmunkásé, és a perspektívát jól mutatja, hogy a tapasztaltabb kollégák is gyakran pályaelhagyók lesznek. A nyugat-magyarországi megyékben nem ritka, hogy a a pedagógus tanítás után átruccan a szomszédos Burgenlandba némi segédmunkával pénzt keresni, de sokan a katedra helyett végleg a pincérkedést, vagy más, különösebb szaktudást nem igénylő munkát választják - Ausztriában.
A kormány pedig szokás szerint kapkod a hosszú távú megoldás helyett. Elzavarta kötelező érvénnyel nyugdíjba a legtapasztaltabb pedagógusokat, most pedig megpróbálja visszacsalogatni őket. Nem sok sikerrel.
Jó irányba halad a közoktatás – állította egy kormányzati vezető. Ha a cél a szakadék, akkor előbb utóbb valóban ott köt ki a magyar oktatási rendszer.
