Nem azért, hogy hencegjek, de velem az elsők között kezdtek nemzetileg konzultálni. Tudom ám, hogy miért kaptam meg a levelet már a hét elején. Féltek, hogy később likvidálásom okán már nem volna módom felelni, és nem gyűlne össze az elvárt legalább egymillió válasz. Ami így is visszaesés az annak idején a Kossuth téren számolt kétmillióhoz képest. A Népszava is megírta, hogy a kormány kedvenc szakértője, a főpolgármester úr nemzetbiztonsági tanácsadója „szabadon likvidálható kollaboráns”-nak minősítette a menekülteket segítő szervezetek civiljeit. Szabad ország, szabad likvidálás. Sajnos érintett vagyok. Nem akarok tippeket adni, de ez remek alkalom volna az egész MSZP likvidálására, hiszen a párt a menekülthullám idején megnyitotta a székházát az adományozók előtt, innen vittük az éhesen-szomjasan ide vonatoztatott, ellátatlan gyerekeknek, családoknak szánt ruhát, élelmet, kötszert a Nyugati pályaudvaron dolgozó civil aktivistákhoz.
Ha inkább egyénenként tetszenek tervezni a likvidálást, akkor jelezném: engem kifejezetten megnyugtat, hogy legalább a perköltséget megspórolom. Tanácsadó úr szavai szerint háború van, és ilyenkor „kémeket, szabotőröket nem viszünk bíróságra, hanem azonnal kiiktatjuk”. Jobb is ez a rapid kiiktatás, hiszen a bíróságok elég megbízhatatlanok. Budai Gyula szóvá tette, hogy pl. a Hagyó-ügyben „túl demokratikus ítélet született”, kéretik a megfogalmazást ízlelgetni.
Sajnálnám, ha túl hamar likvidálnának, és kimaradnék az eseménydúsnak ígérkező kampányból. Ennek szemlélése feléleszti kornyadozó ellenzéki önbizalmamat. Senki nem biztos annyira a gyengélkedő demokratikus ellenzék talpra állásában, mint a kormány. Különben miért fecsérelne ennyi pénzt, energiát, agyafúrt tervet a velük való harcra? Csak e héten két új akcióval is megörvendeztetett. Először megkaptam az említett kampánylevelet, aztán lelkesítő tudósítást olvastam a kampányvécékről. Pontosabban iskolai vécék kampány-avatásáról. Ugyan a kormánynak nem sok köze van a Domestos dicséretes kezdeményezéséhez, amelynek keretében más cégekkel összefogva újítanak fel egy-egy lekoszlott iskolai mosdót. Legutóbb mégis két államtitkár tisztelte meg jelenlétével az avatást, és biztosították a projektet a kormány szakmai támogatásáról. Látom a jövőt. Előbb-utóbb kineveznek egy klozetügyi államtitkárt a humántárcánál, általában így biztosítják a szakmaiságot. Sajnos, a kormánysajtó nem ismerte fel az idők szavát, és tavaly, amikor az ellenzéki vezetésű Zugló egy iskolája kapott új mosdókat, a 888 még holtra gúnyolódta magát „Karácsony Gergelyék budiavatóján”. Na de ez most egész más, itt államtitkárok vágták át a vécéajtóban a nemzeti színű szalagot, egy megilletődött kisiskolás tartotta a bársonypárnát az ollóval. Hiányoltam, hogy szemben egy korábbi avatással, itt nem volt torta. Pedig – láttam a képét - azon a tortán művészi marcipánszobrocskák voltak, az egyik sorban három marcipán piszoár, a másikban négy vécékagyló fedéllel, korszerű ismereteket nyújtva a tanuló ifjúságnak a női népesség nagyobb arányáról.
Fotó: Tóth Gergő
A konzultációs levél művészileg kevésbé megkomponált, hangulata sem ilyen derűs, inkább viharfelhőket sejtetően zord. A Soros-tervről szól, amelyet még senki sem látott, de a lochnessi szörnyet se nagyon látták, mégis beszélnek róla. A kérdések megfogalmazói lesújtó véleménnyel vannak az ország szellemi állapotáról, de Mráz Ágoston Sámuel ezt megmagyarázta: „Fogalmazzunk úgy, hogy itt nem minőségi, hanem mennyiségi alapú kampányról van szó”. Jó, fogalmazzunk úgy. Annyiban biztosan mennyiségi alapú, hogy jó sokba kerül, és sokat lehet ellopni belőle. A „mennyiségi alap” viszont rogyadozik, a számokkal van egy kis baj. Azt írják, Soros évi 1 millió illegális bevándorlót zúdítana kontinensünkre, hogy „az európai országok nyelve és kultúrája háttérbe szoruljon”. Főleg a miénk, mert ránk pikkel. Féltékeny Orbánra, na! Apró probléma, hogy Soros újabb írásai magyarul is olvashatók, mert még nem sikerült egészen háttérbe szorítania nyelvünket és kultúránkat. Ezekből kiderül, hogy (csakis a legális) menedékkérőkből az EU lakosságának 0,6 ezrelékét, azaz 300 ezret tart megfelelő ellenőrzés után bebocsáthatónak. És nem vágna hozzájuk fejenként 9 milliót, amivel a levél bőszíti a jámbor konzultálót, hanem uniós forrásból az államnak adná az alapos vizsgálat lefolytatására, jogászok, tolmácsok, biztonsági szakemberek alkalmazására, átmeneti szállásra, a beilleszkedés segítésére. Nálunk persze a felét rögtön ellopnák, de kísértésbe sem eshetünk, mert Soros Orbánnal egyetértésben elutasítja a kvótát, és ha nem muszáj, a kutya sem akar itt letelepedni.
Ezekre fel is hívhatnám a miniszterelnök úr becses figyelmét, hiszen azt írta, hogy „maradjunk kapcsolatban”. Kéri a mailcímemet, amit örömmel megadnék, ha nem félnék, hogy ez nyomomra vezeti a likvidálókat. Miniszterelnök úr, maradjunk inkább annyiban, hogy majd eljárok a vécéavatókra, és az arcomra lesz írva, mit gondolok. WC-papírt vigyek, vagy hoznak az államtitkárok? Úgy hallom, az hiánycikk az iskolákban.
