Noha az orosz gázra Magyarországnak nyilván szüksége van, ma már felesleges, hogy erről kormányszinten egyeztessenek – hangoztatta egy szakértő tegnap lapunknak annak kapcsán, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán bejelentette: Magyarország 2021-től új, hosszú távú gázszerződést kötne Oroszországgal. Nem nevezte ördögtől valónak, hogy a magyar állami földgázkereskedő megalkudjon az orosz Gazprommal a jövőbeni szállítási árról, mennyiségről és egyéb feltételekről. Ugyanakkor teljességgel alaptalan az a Szijjártó Péterre, vagy épp Orbán Viktorra jellemző beállítás, mintha a hazai otthonok fűtése ettől az egy megállapodástól függene - fogalmazott.
A külügyminiszter tegnap úgy érvelt: Magyarország a gázbehozatal terén kényszerhelyzetben van. Az Ausztria és Szlovákia felőli vezetékünk kapcsán – melyek közül utóbbin nem érkezik gáz – az MTI tudósítása szerint utalt arra, hogy a Gazprom 2039-ig lekötötte magának a német-cseh és a cseh-szlovák gázvezetékeket. Jöhetne gáz a horvátok és a románok felől, de ezek az államok szavai szerint "blokád alatt tartják" Magyarországot. (Valójában mindkét állam rendre megígéri, hogy a vezetéket alkalmassá teszi a magyarországi irányú szállításokra.) A külügyminiszter úgy vélte: az Egyesült Államok és az Európai Unió semmilyen beruházást nem hajtott végre az elmúlt években, így nincs más lehetőség, mint a 2021 utáni időszakra is megállapodni az oroszokkal. Hivatkozott az ismét emelkedő hazai gázigényekre is. Arra a kérdésre, hogy a tőzsdéken sokszor olcsóbb a gáz az orosznál, arra hivatkozott, hogy a szerződés feltételeiről csak most kezdődik a megbeszéléseket.
Magyarország 1996-ban kötött húsz éves gázszállítási szerződést az oroszokkal. A 2006 utáni orosz-ukrán gázstopok ugyanakkor kétséget ébresztettek ennek biztonsága tárgyában is. A válság során pedig évi 15 milliárd köbméterről 8 milliárdra zuhantak a hazai igények. Az orosz fél ugyanakkor azóta komoly nagyvonalúságot tanúsított, amennyiben ahelyett, hogy a szerződés szerint bevasalta volna az át nem vett mennyiségek árát, engedélyezte a szállítások későbbre tolását. Ennek végső kifutása tárgyában a magyar kormányközlések a 2019 és a 2021 között váltakoznak. Az elmúlt éveket a Kreml viharos stratégiaváltásai nyomán folyamatosan módosuló, egyaránt nagyívű orosz gázvezetéktervek, a nyugat-európai kereskedelem felélénkülése és a gázigények tartós visszaesése is jellemezte. Az Orbán-kormány 2010 után még a piacosítás és az orosz gáztól való függetlenedés iránt mutatott érdeklődést. Ám az elmúlt néhány év során már egyértelműen Moszkva-pártivá váltak. Így immár szinte a Kádár-kort idézően állítják be úgy, mintha a családok fűtése Putyin jóindulatától függene, miközben ennek semmiféle szakmai alapja nincs.
Valótlan, vagy legalábbis erős csúsztatás a Miniszterelnökséget vezető Lázár János tegnapi, e tárgyú nyilatkozata is. Szerinte ugyanis azért kell szerződni Moszkvával, mert az orosz gáz a legolcsóbb. Ehhez képest az utóbbi évek során - a sűrűsödő hálózatoknak és az élénkülő tőzsdéknek köszönhetően - a nyugatról beszerzett gáz rendre olcsóbb volt, mint a keletről vásárolt, még ha valószínűleg mindkettő kezdőpontja valahol Szibériában keresendő. (Így valótlan Szijjártó Péter ama kijelentése is, hogy Brüsszel ne támogatta volna a csőépítéseket.) Sokak szerint az orosz állami gázszállító növekvő rugalmassága is e nyomásnak tudható be.
Egy másik szakértő úgy vélte: az oroszok egy új szerződést is bizonyosan csak hosszú távra hajlandóak megkötni, különböző tőzsdék áralakulásához kötötten és az át nem vett mennyiségeket is ki kell majd fizetni. Szijjártóék álláspontját vállalhatónak nevezte, mondván: legalábbis a lakossági ellátást érdemes hosszú távú megállapodással biztosítani. Abban ugyanakkor egyetértettek, hogy ma nincs szükség 3-5 évnél hosszabb távú szerződésekre. Annak ellenére, hogy a hazai gázigények leesése, hatalmas, kihasználatlan állami gáztárolóink, illetve várhatóan tovább bővülő nemzetközi gázösszeköttetéseink nyomán a rendszer a hazai igények többszörösét képes kielégíteni, egyikük se vélte úgy, hogy eleve el kéne vetni egy hosszú távú orosz szerződés lehetőségét. (Igaz, az Oroszországgal éles vitákat folytató Ukrajna évek óta orosz gáz nélkül működik, illetve az élénk európai gázforgalomban a magyar lakossági ellátás hibahatár alatti.) Abban is egyetértés mutatkozott, hogy a jelenlegi, évi nyolcmilliárd köbméterre tehető mennyiséghez képest jóval kevesebbre - egyikük szerint évi 2, másikuk szerint évi 3 milliárd - köbméterre kellene csak kötelezettséget vállalnunk.
Szijjártó Péter moszkvai tárgyalásai kapcsán azt is megemlítette, hogy a "déli gázfolyosón" 2019-re évi 6 milliárd köbméter orosz gáz érkezik Magyarország szerb határához. Ennek bizonyosságát szakértők szintén vitatják. Egyikük szerint erre akkor lehet esély, ha Ausztria felől igény érkezik rá. A Mol-hátterű hazai gázvezetékcég viszont egy másik terv kapcsán most úgy döntött, hogy nem érzékel komoly osztrák többletkeresletet. Másik szakértőnk ugyanakkor semmilyen esélyt nem lát arra, hogy a gázszállításokhoz szükséges szerb-bolgár vezetéket 2019-ben átadják. Ráadásul ehhez a horvát és román vezetékünkhöz hasonlóan a szerbet is alkalmassá kéne tenni a felénk irányuló szállításokra.
Lázár nem tud a kéményvitáról
Lázár János nem tud arról, hogy a Belügyminisztérium megszüntetné a családi házakban a kötelező kéményellenőrzést – derült ki újságírói kérdésre a tegnapi kormányinfón. (A számos szakmai szervezet éles tiltakozását kiváltó terv hetek óta közbeszéd tárgya.) A Miniszterelnökség vezetője arról számolt be: a maga részéről csupán a most épült házak új berendezéseinek kötelező ellenőrzését ritkítaná. Egyszersmind az ellenőrzések életmentő jellegét hangsúlyozta.