A Gazprom vezetője, Alekszej Miller tájékoztatta az orosz és a török elnököt arról, hogy miután Törökország minden hozzájárulást megadott, a Török Áramlat gázvezeték építése sikeresen halad.
Az egyik 15,75 milliárd köbméter kapacitású vezeték építéséhez májusban kezdtek hozzá, ez Törökországba juttatja el a gázt, és jövő márciusra készül el. A másik hasonló kapacitású leágazás Dél- és Délkelet-Európa államait látja el gázzal 2019-től. A gázvezetéknek összesen két szárazföldi és egy 910 kilométer hosszú tengeri szakasza lesz. Alekszandr Novak, orosz energiaügyi miniszter szavaiból az is kiderül, hogy eddig a csővezeték 170 kilométeres szakaszát fektették le a Fekete-tenger fenekén.
Vlagyimir Putyin orosz elnök jelenlétével is hangsúlyozta az esemény jelentőségét, amikor a svájci Pioneering Spirit csőfektető hajóról megkezdték júniusban a Fekete-tenger fenekén húzódó földgázvezeték két szakaszának összekapcsolását. Ahhoz, hogy a nagy terv elől minden akadály elháruljon, roppant nagy kompromisszumkészséget kellett tanúsítania mind Vlagyimir Putyinnak, mind Recep Tayyip Erdogan török elnöknek. Erre sarkallta Putyint az Európai Unió Déli Áramlattal szembeni állásfoglalása, csakhogy ehhez előbb meg kellett
emésztenie a török légierő által lelőtt orosz vadászbombázó kér évvel ezelőtti tragédiáját, Erdogannak pedig le kellett nyelnie az ezt követő orosz büntető intézkedéseket.
A nemzetközi politika kiszámíthatatlan kanyarjai, az Oroszországgal szembeni szankciók és a törököket sértő Európai Uniós magatartás egymás felé hajtotta a két ország vezetőjét. Összefogásuknak szimbolikus üzenete volt, annak demonstrálása, hogy szövetségest az ellentétes oldalon is képesek találni. Ráadásul olyan körülmények között is, amikor az amerikaiak újabb szankciókkal igyekeznek ellehetetleníteni az építkezést. Ezekre Nyugat-Európában úgy tekintenek, mint amelyekkel az EU érdekei is sérülnek.
Washington igyekszik politikai színezetet adni annak, hogy gazdasági előnyök megszerzéséért igyekszik megakadályozni az orosz terveket. Az USA az Ukrajnát megkerülő északi vezeték 2. építését is próbálja ellehetetleníteni, amivel német érdekeket sért. A német nagyvállalatok ezért egyre erőteljesebben lépnek fel annak érdekében, hogy megkerüljék az amerikai elvárásokat. Nem volt nehéz felismerniük, hogy amerikai vállalatok szeretnék elfoglalni az oroszok helyét, elsősorban azért, hogy új munkahelyeket biztosítsanak. Washington lépéseit Berlinben törvényteleneknek tekintik, és nehezményezik, hogy a németek megkerülésével hozták meg őket.
Az orosz miniszterek nyilatkozatai elég magabiztosak a tekintetben, hogy minden szankció ellenére tartani tudják a határidőket. Pedig Trump amerikai elnök legújabb lépései közvetlenül is fenyegetik azokat, akik pénzt fektetnek az orosz csővezeték építésébe. A Moody’s ennek hatására minősítette kockázatosnak az építkezéseket a befektetők, hitelezők, vállalkozók számára, és azt sem tartja kizártnak, hogy az egész projekt késedelmet szenved. Moszkvában viszont meg vannak győződve arról, hogy az amerikaiak nem lennének képesek pótolni a kieső orosz gázt. Nincs ehhez elegendő jó minőségű gázuk, de még ha lenne is, nem képesek annak eljuttatására. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai gáz árban sem vetekszik az oroszéval, annál drágább és kiszámíthatatlanabb. A Standard& Poor’s hitelminősítő ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a török vezeték blokkolása beláthatatlan következményekkel járna, ismét a kiszámíthatatlan ukrán tranzitnak szolgáltatná ki Európát. S ami legalább ilyen fontos, magát az ukrán tranzitot is ellehetetlenítheti Trump újabb szankciója. Nyugat-Európa zsákutcába került.
